"A gerincvelő sérülést követő rehabilitációs időszak nagyon frusztráló és korlátozott lehet" - magyarázta a november 27-i számában megjelent tanulmány szerzője, Randy Trumbower, az Emory Egyetem orvosi karának szakértője. "Olyan kezelést akartunk találni, ami járulékos változásokat biztosíthat a részleges gerincvelő sérülésben szenvedő betegeknek, hogy lehetőségük legyen megtenni ezeket a dolgokat."
A tanulmány háttérinformációiból kiderül, hogy a gerincvelő sérülések közel kétharmada nem teljes, vagyis részleges, ami azt jelenti, hogy bizonyos idegi összeköttetések épek maradtak. Talán nem működnek ugyanúgy, mint régen, de nincsenek teljesen elszakadva. Mivel néhány összeköttetés megmaradt, a részleges gerincvelő sérülésben szenvedő betegek némelyike képes járni, bár nem ugyanúgy, mint a sérülést megelőzően.
Dr. Michael Fehlings, a tanulmány társszerzője elmondta, hogy az oxigénkezelés számos változást okoz, így például szerotonin szabadul fel az agyban, mely vegyület segít a jelzések egyik idegről a másikra történő átvitelében. A kis dózisú oxigén hatására egy növekedési hormon is felszabadul, amely elősegíti az idegek regenerálódását, és fokozza plaszticitásukat.
A kísérletben tizenkilenc részleges gerincvelő sérülésben szenvedő beteg vett részt. Mindegyikük legalább egy lépést meg tudott tenni segítség nélkül. Az önkénteseket két csoportra osztották. Az egyik szakaszos kis dózisú oxigénterápiában részesült, a másik pedig placebo kezelést kapott. Két héttel később a csoportokat felcserélték.
Az oxigénkezelésben részesült személyek járási sebessége 3,8 másodperccel javult 10 méter távolságon a placebo kezelésben részesülőkhöz viszonyítva. Az oxigénterápiás csoport ezen kívül körülbelül 100 méterrel nagyobb távolságot tudtak megtenni hat perc alatt, mint a placebo kezelésben részesülő önkéntesek.
