– Engem pedig úgy felbőszít az enyém, hogy a telefonbeszélgetéseink után háromszor körbefutom a nappalit – vette át a szót a barátnő, mire Olga csodálkozva nézett rá. – Érdekes, hiszen a két lány különbözik egymástól...
Aztán szép lassan, sok aprósütemény majszolása közben megosztották egymással az élményeiket. Kiderült, hogy a két meny valóban tűz és víz. Olgáé precíz, akkurátus, hangyaszorgalmú, mindig mindent alaposan megtervez, és már november közepén listákkal a táskájában rótta várost, hogy a kislányának meg a férjének a lehető legolcsóbban szerezze be a karácsonyi ajándékokat. A barátnőé viszont laza, nevetős, ráérős. Olyan, akinek déli tizenkettő után jut eszébe a vasárnapi ebéd elkészítése, és a barátnő fia meg az unokája általában fél négy tájt fogyasztja el az ebédet. Olyan, aki mindig utolsó percben futkároz ajándékok után, és tavaly december huszonnegyedike hajnalán – fél négy és reggel hét között – maga vágott-ragasztott-festett a kicsi lányának egy óriási Barbie-házat. Aztán este akkorákat ásított a karácsonyi vacsorán, hogy majd bekapta az egész családot.
– Felhívtam azzal a kérdéssel, hogy szerinte mit vegyek a gyönyörű négyéves kisunokámnak – mesélte a barátnő feldúltan. – No, mit gondolsz, mit felelt? Természetesen azt, hogy "hová sietsz? Hol van még a karácsony?" Ez a nő olyan szétszórt, annyira nem tervezi a jövőt, hogy én csak azt csodálom, hogy képes volt megjegyezni az esküvőjük időpontját, és nem késett le róla. Komolyan mondom, nem értem, hogy miként tud a fiam egy ilyen tücsökkel élni?
– Én, egy hangya anyósaként szeretem a tücsköket – jelentette ki Olga. – Ha te minden áldott alkalommal kötelezően levennéd a cipődet, amikor megérkezel az unokádhoz, mert a menyed szívgörcsöt kap az ijedtségtől, és hosszú előadást tart a bacilusokról, ha egy pihét lát a parkettán, akkor másképp vélekednél. Ha minden beszélgetésed arról szólna a menyeddel, hogy ő tökéletes, mert már szinte mindent megvásárolt az ünnepre, és a fiad februári születésnapjára is beszerezte a maga fantáziátlan ajándékát, akkor eleged lenne a hangyákból. Jelzem, a kérdésedet én is megismétlem: fel nem foghatom, hogyan élhet az én szuper, kreatív fiam ezzel az unalmas pedálgéppel?
Elfogyott az aprósütemény és az üdítő, üresen tátongtak a kávésbögrék, ők tanácstalanul meredtek egymásra, majd Olgából váratlanul kitört a nevetés.
– Tudod, mire gondolok? Arra, hogy az én kreatív, tehetséges fiam lusta is. És roppantul kényelmes számára, hogy a hangya mindent elvégez helyette.
– Az én szintén tehetséges és kreatív fiam sem a háztartás bajnoka – kontrázott a barátnő –, tehát inkább hozzászokott ahhoz, hogy a szétszórt tücsök felesége az utolsó percben végez el mindent, mint hogy maga gondoskodjon ajándékról vagy netán a vasárnapi ebédről.
– Akkor mi a fiainkat szidjuk? – kérdezte Olga megbotránkozva.
– Dehogy, a mi fiaink szuperek! A menyeinket viszont jogosan szidjuk, hiszen kibírhatatlanok – vágta rá a barátnő, mire Olga egyetértően bólintott.
