Könnyű neki, vidáman cikázik boltok között, mert nem hízott el – gondolta rosszkedvűen, miközben megsimogatta tekintélyes pocakját. Azt is tudta, hogy a felesége reggel a kezébe nyomott egy hosszú élelmiszerlistát, hogy ne utolsó percben álljanak majd sorba a zsúfolt bevásárlóközpontban. De esze ágában sem volt vásárolni, mert fájt a háta. Gyakran kínozta őt, a valaha sikeres kézilabdakapust ilyesféle nyavalya, de most a szokásosnál is jobban fájt. A kedve sem volt rózsás. – Szép lesz a karácsony, csakhogy huszonnegyedike előtt annyit gürizünk majd Melindával, hogy holtfáradtan nyitunk majd ajtót a "nagyságos gyerekeinknek" – gondolta epésen.
Mérges volt a gyerekeire és az egész világra. A munkahelyén nem szóltak, hogy menjen el a karácsonyi ünnepségre – "biztosan nincs szükség a bulizáshoz egy nyugdíjasként bedolgozó mérnökre" –, ráadásul a lánya sem hívta vissza telefonon, pedig meg akarta vele beszélni, hogy mit vegyen Melindának ajándékba. – Fütyül a lányunk arra, hogy az anyjának örömet szeretnék szerezni – gondolta dühösen, majd kiballagott a konyhába, ám, amikor ki akart nyitni magának egy sört, váratlanul csöngettek. A kapuban a lánya állt, mellette a hároméves Julcsi. Beviharzottak a házba, és a lánya percek alatt elhadarta, hogy az édesanyja imádja Balatonfüredet, tehát sürgősen foglaljon le két napot egy füredi panzióban, és teljes lesz a siker…
– Tényleg, Füreden voltunk nászúton – jutott eszébe hirtelen, de arra sem volt ideje, hogy elmosolyodjon az emlék hatására, mert Julcsi váratlanul elé penderült. – Papa, nevess, úgy szejetlek! – kiáltotta a kicsi lány, és a következő percben a nyakába ugrott.
Sokáig ült – ölében a boldogan kacarászó barnafürtös csomaggal –, közben maga is őszintén nevetett, és vidáman adta elő azokat a régi mondókákat, amelyeket a gyerekei is szerettek anno… Amikor lánya rohanva búcsúzott, jókedvűen ölelte őt magához, és energikusan magyarázta, hogy idén is csodálatos lesz a karácsony.
– Anyu jóvoltából? – kérdezte a lánya gonoszkás mosollyal.
Anafilaxia: te felismernéd a tüneteit?
– Én már megvettem a fát – vágta ki büszkén, és nem értette, hogy a lánya miért vihog a válaszán…
Majd e villámlátogatás után meglepő erő költözött belé. A háta sem fájt. Percek alatt kerített a neten egy kellemes füredi panziót, ahová elutazhatnak majd kettecskén. Ezután kedve támadt ahhoz is, hogy nekivágjon az utált bevásárlóközpontnak a felesége listájával, és amikor felhívta a főnöke – vásárlás közben –, hogy megkapta-e meghívót a karácsonyi bulira, lazán közölte, hogy nem, de ne izguljanak, ott lesz…
– Csodálatos vagy, felülmúltad önmagad! Mi történt veled? – kiáltotta boldog-fáradtan hazatérő felesége, miközben meglepődve fogadta a férje ölelését.
– Téged jogosan imádnak a gyerekeink, az unokáink (és én), de nekem életemben először szerelmet vallott a hároméves Julcsink – felelte büszkén.
– Mit mondott?
– Olyasmit gagyogott, hogy nevessek, de azt is megemlítette, hogy "szejetlek"…
Legjobban: