Önmegvalósítás időskorban
Ha az időskori lelki egészségvédelemre gondolunk, fokozottan érvényesnek kell tekintenünk a már a görögök óta jól ismert "ép testben ép lélek" gondolatot. Idősebb korban természetszerűleg különösen gonddal kell ügyelni a testi egészségre, de emellett a lélek egyensúlyát veszélyeztető tényezőkre egyaránt kiemelt figyelmet kell fordítani. Hiszen minél inkább ép egy idős szervezet, annál jobban megtartható a harmonikus testi működés, mely csak segíti a kiegyensúlyozott lelki világot, s így az alkotóképesség megtartását is.
Az időskor lelki egészségvédelmében ugyanis az egyik legfontosabb tényező az aktív életmód, és annak megtartása. Sok múlik azon, hogy az illető mennyire éri magát fiatalnak, tevékenynek. Az aktivitás - ilyen formán - egy előrejelzője lehet a hosszabb életnek. Fordítva is igaz. A tétlenség, a monotónia hasonlít az öregedéshez, a fizikai hanyatláshoz. Ez egyfajta belenyugvás, az elmúlás várása.
Produktív időskor
Miért fontos a tevékeny élet, a kreativitás, az "alkotás" időskorban? Hogyan járulnak ezek hozzá a harmonikus élethez? A lelki harmóniához szükséges, hogy képesek legyünk élvezni az életet, ahogy Freud megfogalmazta: aki örülni, dolgozni és szeretni tud, annak van rendben a lelke.
Idős korban sok ember töpreng el azon, mit várhat még az élettől, milyen feladata van még, mit is szeretne még megvalósítani. Ha megfelelő a társadalmi hozzáállás, akkor sok idős ember kezd új dolgokhoz, folytat tanulmányokat, sőt, fordul olyan irányokba, amelyektől azelőtt el volt zárva. Az önmegvalósításban a társadalomnak feladata van. Segítenie kell az idős ember foglalkoztatását és tevékenykedését, a közösséghez való alkalmazkodását.
Szót kell ejtenünk a nyugdíjazás kérdéséről is. Akik nyugdíjazás után megfelelő elfoglaltságot találnak, feladatuk és szerepük van a társadalomban, egészségesebb és hosszabb életet tudnak élni, mint akiknek ez nem áll rendelkezésükre. Számos vizsgálat bizonyította, hogy a nyugdíj után folyamatosan tevékenykedők egészségesebbek maradnak, mint akik inaktívvá válnak, tehát állandó elfoglaltság nélkül élnek.
A nyugdíjba meneteltől sokan félnek: a tétlenségtől, a hanyatlástól, a betegségektől és végül, de nem utolsósorban attól a szörnyű érzéstől, hogy nincs rájuk szükség. Sok függ azonban attól, hogy mennyire készült fel a nyugdíjas erre az életszakaszra, milyen tervei vannak.
Gondoskodni kell arról, hogy a nyugdíjasok tovább tevékenykedjenek. Fontos, hogy a nyugdíjas ne érezze magát feleslegesnek, továbbra is legyen meg a helye, feladata és jelentősége a dolgozó, alkotó, fejlődő emberi közösségben.
Szuper-nagyi és társai
A lelki egészségnek alapvető feltétele tehát az örömkészség, a fizikai aktivitás megtartása is. Az idős ember is lehet produktív, ha - élethelyzetének megfelelően - a legtöbbet hozza ki magából. A jókedélyű, aktív, tevékeny embernek jobb az önértékelése, kevésbé éri el a depresszió vagy az oly gyakori mellőzöttség, sértődöttség érzése.
Gondoljunk csak a derűs, jó kapcsolatokkal rendelkező idős emberekre, akik gördülékenyen és hajlékonyan képesek beilleszkedni, akik ügyesen alkalmazkodnak az élet változásához, ahhoz, hogy nyugdíjasok lettek. Ők viselkedésükkel, tevékenységükkel, tetteikkel mindennapi életünk szerves részei. Nagy számban léteznek a "szuper-nagyik" és "szuper-nagypapik", a családilag igencsak tevékeny nagyszülők, akiknek jelenlétét, munkáját, sőt, nevelését nem nélkülözhetik sem a fiatalok, sem az unokák.
Ha pedig épp nincsenek jelen aktívan a fiatalság életében, főznek, sütögetnek, kötögetnek, varrnak, barkácsolnak, vagy épp szerelnek a gyerekeknek, unokáknak. Ugye szívet melengető látvány egy kötényben sütögető, igazi fánk illatú nagymama, és a szerszámosládában a kis-unokával kotorászó nagypapa?
Kortalan kreativitás
Időskorban nagyon fontos tehát, hogy legyen részünk az alkotás örömében! Mert ha aktív életszakaszainkban érdeklődési körünk sok tekintetben korlátok közé is van szorítva, az időskor lehetőséget adhat arra, hogy hódolhassunk régen titkolt szenvedélyeinknek, vágyainknak. Az alkotás örömét illetően pedig nem csak a szellemi termékekre kell gondolnunk! Az alkotni tudás élményében részesülhetünk, ha komolyan veszünk minden kínálkozó lehetőséget. Kinek-kinek a festés, a korongozás, a varrás, a zene vagy a barkácsolás szerezhet örömet. De bármilyen más hobbi - kertészkedéstől az asztrológiáig - pihentető kedvtelés lehet. Azt kell szem előtt tartani, hogy meg kell tanulni új módon élni, és elfogadható értelmet találni a hétköznapokban. Mindent meg kell tennünk azért, hogy ne váljon életünk üressé, céltalanná.
Forrás: Dr. Hárdi István: Harmónia és kreativitás öregkorban. "Boldog öregkor? (Esélyek és kockázatok)" c. konferencia - Sopron, 1995. -
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/termesz/orvostud/idoskor/hardi.hun
