Az élet tele van kínosabbnál kínosabb szituációkkal, melybe gyakran belepirulunk. Persze aztán az élet megy tovább, és egyszer még nevetni is képese leszünk ezeken a szituációkon. Sajnos, az inkontinencia (akarattól független vizeletvesztés) gyakran vezet kínos szituációkhoz, melyeket nem tudunk könnyedén venni. Kultúránkban sűrűn előfordul, hogy bizonyos állapotok, problémák, betegségek igencsak stigmatizáltak, megbélyegzettek. Aztán idővel a megbélyegzettség csökken, vagy megszűnik.
Évtizedek óta sokan dolgoznak azért, hogy csökkenjen az inkontinenciához tapadó stigma. Sajnos azonban az inkontinencia még mindig tabu. Még ma, a huszonegyedik század elején is, az inkontinenciában szenvedők szégyellik betegségüket. Nemcsak szégyellik, néha még rejtegetik is a családban, gyakran még az orvosnak is nehezen vallják be. Ugyan nem tartozik az emberi életet veszélyeztető betegségek közé, de nagyon erősen meghatározhatja az ember életszínvonalát, és komoly társadalmi, pszichológiai előítéletek övezik.
Az életet megkeserítő csorgás
Beszélt már háziorvosának az inkontinenciáról? Ha már igen, mennyi ideje voltak már tünetei, mire rászánta magát a beszélgetésre? Mondta már házastársának? Gyermekének? Szüleinek? Munkatársainak? Ha bármely egyéb szervével lett volna problémája - akár a szívével, könyökével, térdével, tüdejével stb. - biztos nem hezitált volna ennyit, hogy elmondja problémáját azoknak, akik közel állnak Önhöz. Mégis, mikor a vizelet visszatartásának problémája minket érint, úgy érezzük, túl kínos és intim lenne erről beszélni.
A problémát bélyegnek, stigmának érezzük sok szempontból. Félünk attól, hogy ha nyilvánosan ér minket a baj, el kell, viseljük a megbotránkozó, bíráló, csodálkozó tekinteteket.
Ha pedig már gyerekként is megtapasztalta az ágybavizelés problémáját, állandóan azt kellett hallgatnia a szülőktől és minden egyéb jóakarótól, hogy "próbálj uralkodni magadon", "viselkedj úgy, mint egy nagyfiú/nagylány, aki nem csinál ilyet". A szobatisztaság nagyon fontos eleme életünknek, ezt mutatja az is, amikor a szülők dicsekedve beszélnek kisgyermekük teljesítményéről. Minél előbb lesz szobatiszta a baba, annál büszkébbek a szülők, s minél inkább elhúzódik, annál inkább tölti el szégyenérzet a szülőket.
Csöpögő tünet
"Meddig tünet és mikor betegség az inkontinencia? Az International Continence Society (ICS) azaz a Nemzetközi Kontinencia Társaság megfogalmazta, hogy mikor beszélünk betegségről. Azaz: a vizeletkontinencia önmagában még nem betegség, csupán egy tünet. Betegséggé akkor lesz, ha az akaratlan vizelet elcsepeg, és szociális, vagy higiénés gonddá válik." (Dr. Veér András). A tünet hátterében változatos okok húzódhatnak, melyek lehetnek mind szervi, mind lelki eredetűek.
Az érintettek általában nincsenek tisztában panaszuk okával, szégyellik állapotukat, és gyakran "házilagos" megoldásokkal kísérleteznek, hogy palástolják problémájukat. A betegek fele nem fordul orvoshoz, mert zavarban van, és mert azt hiszi, hogy például a gyenge vizeletcsöpögés "normális" egy bizonyos kor után, és nem kezelhető.
Egy biztos, az inkontinencia, mindenképpen rontja a beteg életminőségét, akadályozza normális életvitelét, gyakran a szexuális életet is megrontja. A mindennapi cselekvések, mint a munkába járás, bevásárlás, szórakozás, társas élet nehézzé vagy teljesen lehetetlenné válik, hiszen a beteg a megszégyenüléstől való félelmében inkább bezárkózik otthonába, és elszigetelődik. Az izoláció persze tovább táplálja a stigmát. Meg kell próbálni támogató barátokra, családtagokra lelni, és tovább élni az életet úgy, mint azelőtt.
A betegek persze halogatják a segítségkérést, utolsó pillanatban fordulnak orvoshoz, mikor már önértékelésük romokban hever. Pedig sokaknak segíthet az a tudat, hogy nincsenek egyedül problémájukkal, sok sorstársuk van, és hogy létezik hatásos segítség.
Van kiút a bajból
Sokak számára az inkontinencia káros pszichés hatásai sokkal rettenetesebbek, mint maga az egészségügyi probléma. Az inkontinens személyeknél jelentős a pszichés terhelés, sokan szégyellik állapotukat még családjuk társaságában is, és megpróbálják titokban tartani betegségüket. Különböző higiénés szokásaik alakulnak ki - a túlzott tisztálkodástól a tisztátalanságig egyaránt. Az ilyen betegeknek az adott megbecsülés, tisztelet, a szeretet, és a fizikai teendő óvatos elvégzése sokat javít az inkontinencia okozta megalázó helyzetben. Ez a helyzet az ápoló, a gondozó és a család részéről is maximális tapintatot és megértést kíván.
Szerencsére, van néhány módszer, melyekkel jól kézben tartható a dolog, és "túlélhető" a probléma.
Talán már az is sokat jelent, ha azt sikerül tudatosítani az érintettek felé, hogy betegségük nem titkolni való szégyen, ami egyébként sok esetben gyógyítható, más esetekben enyhíthető, de megfelelő védekező eszközökkel az ebben a betegségben szenvedők teljes értékű életet képesek maguknak biztosítani.
Első és legfontosabb lépés, hogy szakember segítségét kell kérni az inkontinencia okának kivizsgálására. Az inkontinencia elsősorban egy egészségügyi probléma, és ennek megfelelően is kell kezelni azt. Típustól függően lehetőség van különböző kezelésekre, melyek a műtéttől a gyógyszeres kezelésen át a megfelelő inkontinencia eszközök használatáig terjed.
Oldjuk fel a tabut!
Ne féljen másoknak elmagyarázni, mi is a problémája tulajdonképpen. Sok ember azért tesz kellemetlen megjegyzéseket, mert nincs tisztában a problémával, és persze megjegyzése következményeivel sem. Ha egyszer kifejti nézeteit, elmondja a probléma mibenlétét, higgye el, sok ember megértő és fogékony lesz. Sokan kellenek a stigma elleni harchoz. És ha folyamatosan teszünk erőfeszítéseket a teljes életért, és magyarázatokkal szolgálunk, oktatjuk egymást, a megbélyegzettség körüli jéghegy lassan le fog olvadni.
Forrás: www.healthcentral.com/incontinence/c/45/1653/stigma/pf
