Németek, osztrákok, dánok, angolok, hollandok, csehek, oroszok és magyarok ettek-ittak a kávézók, éttermek és trattoriák kerthelyiségeiben, bámészkodtak-vásárolgattak a fényes boltokban. Zsóka és a férje nem tartozott a vásárlók csapatába – nem vetette fel őket a pénz –, de remekül érezték magukat, hiszen nagy boldogság volt számukra, hogy visszatérhettek oda, ahol huszonöt évvel ezelőtt a nászútjukat töltötték.
– De jó zene hallatszik a térről! – kiáltotta Zsóka, és megszaporázta a lépteit. – Remek, régi számok! Emlékszel, mennyit táncoltunk anno?
– Ma már a gyerekeink táncolnak – felelte Ákos, de maga is gyorsított az iramon, mert látta, hogy a felesége kivirult az emlékektől.
Aztán a téren ámulva látták, hogy még ma is akad olyan szórakozóhely az olasz ég alatt, ahol élő zene szól. Két fekete fiú remek rock and rollokat, Elvis Presley, Tom Jones, Paul Anka számokat játszott, és legnagyobb meglepetésükre sok, náluk idősebb férfi és nő táncolt a hatvanas-hetvenes évek remek zenéire.
– Uramisten, de jól csinálják! – kiáltotta Zsóka – menjünk mi is!
– Ugyan már! A táncolók sokkal öregebbek nálunk! Olyan ez a buli, mint egy nyugdíjas-találkozó – felelte a férje, mire Zsóka méregbe gurult.
– Mégis boldogan ropják, és fütyülnek a világra! Nézd, milyen elragadtatva lesi őket a fiatal közönség, mert nemcsak rángatóznak, hanem táncolni is tudnak! – kiáltotta, de Ákos nem hallotta a felesége szavait, mert a bámészkodó tömeg épp tapsviharban tört ki. Ugyanis egy hetven körüli pár olyan pompás szambát mutatott be, mintha egy komoly táncverseny résztvevői lennének.
– Mi ezt szebben csináljuk, gyere! – húzta maga után a férjét Zsóka a hatalmas hangzavarban, majd a következő percben elszontyolodva hallgatta az étterem vezetőjét, aki sajnálkozva közölte, hogy egy osztrák nyugdíjas csoport szállta meg a vendéglőjét, akik nemigen engednek be maguk közé idegeneket. E mondatoktól azonban Ákos felélénkült – végre valahára használhatja a kissé megkopott, de még mindig létező nemét nyelvtudását –, és amikor elhallgatott a zene, nagyot kiáltott.
– Kedves osztrák barátaim, megjöttek a magyarok! Táncolhatunk veletek?
– Gyertek! – kurjantott egy osztrák férfi hatalmas krigli sörrel a kezében.
– De ők túl fiatalok hozzánk képest! – ellenkezett egy terebélyes asszonyság.
– Nem baj, éljen a monarchia! – nevetett egy jóképű férfi a csapat üdvrivalgása közepette, és néhány perc múlva Zsóka és Ákos olyan elegáns-tüzes tangót mutatott be, hogy nemcsak a bámészkodók, de az osztrák csoport is megtapsolta őket.
"Anyuval megnyertünk egy táncversenyt az Osztrák-Magyar Monarchia polgáraiként" – írta e-mailben a lányuknak másnap reggel Ákos. "Apukám, ti Olaszországban nyaraltok, vagy időutazáson vesztek részt, és most a huszadik század elején jártok?" – kérdezte a történelemtanár lány. "Édes gyerekem, az időutazás stimmel, a huszadik század eleje azonban nem. Mert a mi időutazásunk nem a múltról, hanem a jövőről szólt. Olyan távoli, vágyott világban jártunk, amelyben az idősebbek is élvezik az életet. Jól öltöznek, önfeledten táncolnak, mulatnak, és a fiatalok nem leszólják őket, hanem elismerően tapsolják-éljenzik a teljesítményüket."
"Anyu kivirult ebben a világban?" – kérdezte a lány. "Zseniális volt! Engem gyorsan megitatott, mert én akkor táncolok jól, ha már benyeltem egy-két pohár bort, aztán épp úgy forgott, riszált, lebegett, mint amikor huszonéves versenytáncos volt."
"És örült, hogy ti lettetek az elsők?"
"Természetesnek tartotta… Ő inkább arról ábrándozott hazafelé, hogy húsz-harminc év múlva, mire te leszel ötvenvalahány éves, már nálunk sem lesz megvetett-lenézett naplopó az idős ember, és a te generációd már olyan anyagi biztonságban él majd 'nyuggerként', mint az osztrák táncostársaink."
"Nem hiszem, hogy egy ilyen buli után csak filozofáltatok. Anyu nagyon tud örülni..." – írta a lány. "Hogyne! Ne mondd el neki, de én úgy láttam, hogy egy morcos osztrák asszonyság tette igazán széppé a tegnap estéjét." "Mit csinált a nő?" "Azt mondta, hogy mi túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy részt vegyünk a táncversenyen. Engem ez hidegen hagyott, sőt mérges voltam az asszonyságra, de anyád kivirult. Te ezt érted?" "Tökéletesen. Ez ügyben nincs generációs különbség. Anyu 'nőből van', ahogy én is!"
