"Tudnak majd örülni egymásnak karácsonykor, ha egyébként is mindig együtt vannak? Nem rontja el a házasságot, ha a felek egy munkahelyen dolgoznak? Sokan vélekednek úgy, hogy összezárva hamarabb unják meg egymást a házastársak… Hogyan kerülik el az ilyesféle veszélyeket?" No, ez volt az a pont, amikor nemcsak zavarba jött, de méregbe is gurult.
– Rengeteget dolgozunk, mindketten a magunk területén, alig találkozunk napközben. Én általában tárgyalok és rohangálok, a feleségem az irodában tevékenykedik. Egyébként ő nemcsak a feleségem, de a legjobb barátom is, vele beszélek meg mindent – magyarázkodott, és roppantul zavarta, hogy riporternő szája cinikus mosolyra húzódik.
– Nem értem – mondta a felnőtt lányának az interjú után a sarki kávézóban –, hogy miért nézik hülyének az embert, ha jól érzi magát a feleségével. És miért akarnak ráhúzni ostoba kliséket mindenkire? "Ha férj és feleség sokat van együtt, megunják egymást. Ha közösen vállalkoznak, akkor még a karácsony sem hozhat nekik örömöt." Arra nem gondolnak, hogy az azonos célok-faladatok összehozzák az egymást szerető embereket? Láttál te már rosszkedvűnek vagy unottnak minket a karácsonyestéken? Az a liba pofákat vágott, amikor azt mondtam, hogy anyád a legjobb barátom…
– Apa, ne dühöngj, jó reklám volt a cégednek ez a beszélgetés, erre gondolj! Amúgy vedd tudomásul, hogy ti tényleg furabogarak vagytok anyával! – nevetett a lánya. – Manapság nem élnek együtt az emberek huszonöt évig, nem divat a jó házasság. Ismerem a riporterlányt, harminchárom éves, de már a negyedik élettársát nyüvi… Hogy a csudába’ érthette volna, hogy te ma is remekül érzed magad anyával, és ő a legjobb barátod?
– Mit vihorászol? Miért nem arról beszélsz, hogy jó volt egy ilyen "nem divatos" családban felnőni? – felelte az apja még mindig dühösen, de aztán legyintett, felhörpintette a kávéját, és hazasietett. Örült, hogy a szenteste előtt egy nappal lesz ideje átnézni a karácsonyfaizzókat és kipróbálni: működnek-e egyáltalán. Aztán megdöbbenve látta, hogy a felesége is otthon van délután három órakor…
– Te mindig benn vagy ötig – dadogta meglepve.
– Te sem szoktál hazajönni hat óra előtt – felelte a felesége nyugodtan. – Akkor miért vagyunk itthon mindketten? – tette fel ő a logikus kérdést.
– Valljunk színt? – nézett rá kedves-nevetősen a párja, mire ő bólintott. Bár akkor még nem sejtette, hogy könnyezni fog az attrakció végén… A felesége ugyanis bekapcsolta a tévét, és a következő percben meglátta magát fiatalon, amint a fiát fürdeti, a lányát tanítgatja úszni Almádiban, aztán látta mindkettőjüket Cipruson, New Yorkban, Bécsben – szerelmesen.
– Az én ajándékom: az életünk – mondta a felesége meghatottan. – Ezen dolgozom két hónapja! Nem is baj, hogy kettesben, gyerekek és unokák nélkül nézzük meg először! – Majd boldogságos mosollyal fogadta a férje önfeledt ölelését, de azt nemigen értette, hogy miért mondogatja az egyébként szűkszavú párja sokszor, egymás után: "édes-kedves furabogár, boldog karácsonyt!"
