A beszélgetős sarkot – az asztalkát négy fotellal – már áthelyezte a könyvespolc elé. Furcsa zsúfoltság támadt a korábbi tágassághoz képest, de a sokadik pillantásra már tetszett neki. – Változtatni kell! – motyogta, majd újra nekiveselkedett a szekrénynek. – Mozdulj, te dög! – kiáltotta hangosan, aztán rájött, hogy idegesíti a szemébe lógó, sűrű haja, tehát gyorsan lófarokba tekerte. – Úgy nézhetek ki, mint egy "szakadt Marcsa" – gondolta, amikor zörrent a zár.
– Uramisten, mi van itt? – nézett körül a férje rémülten, mire ő "csak úgy" sírva fakadt.
– Utálom, hogy ilyen gyönge vagyok – jelentette ki könnyes szemmel, és halálosan megsértődött, amikor a férfi lerogyott a felfordulás közepén, a hozzá legközelebb álló székre, majd hahotázni kezdett.
– Megőrült a feleségem, jaj-jaj-jaj…! – skandálta, majd felpattant, és átölelte a "szakadt Marcsát".
– Figyelj rám, te kedves őrült! Készen vagy a munkáiddal?
– Dehogy – nyögte kétségbeesve, hiszen rögtön eszébe jutott, hogy hajnali háromra sem fog végezni annak a két cégnek a könyvelési teendőivel, amelyek holnapra várják tőle a kész anyagot. – Vacsora sincs – folytatta pánikban –, mert egész délután a nappalit rendeztem. Tologattam a bútorokat, majd’ megszakadtam… De összeütök valami harapnivalót, rendben?
De nem ütött össze semmiféle harapnivalót, mert a férje átvette az irányítást.
– Elmegyünk a szomszéd pizzériába – vezényelt a férfi, és csak akkor kérdezte meg, hogy mi baja a feleségének, amikor már mindketten elpusztítottak egy méretes pizza prosciuttót, és megittak egy pohár bort.
– Üres a ház a Kicsi nélkül – nyögte ő, és a szeme megint bepárásodott.
– Lárifári, a normális nők örülnek annak, ha a legkisebb lányuk is férjhez megy a mai házasságmentes világban, te meg könnyezel? Amúgy a Kicsi már másfél éve a kedvesével él, hozzászokhattál volna a hiányához… – szónokolt a férje.
– Csakhogy ez már visszafordíthatatlan. A nagyfiunk nős, a középső lányunk Ausztriában "önmegvalósít" a kedvesével, a Kicsi a szomszéd kerületben a férjével… – sóhajtotta.
– Én meg egy unalmas vén marha vagyok, akitől már nem vársz semmiféle újdonságot? – csapott az asztalra a férfi, aztán egymásra néztek, és egyszerre tört ki belőlük a nevetés.
Összekapaszkodva ballagtak hazafelé, és útközben a gyerekkori vágyaikat elemezgették. Szóba jött a búvárkodás, a biciklizés, a társastánc, a csillagászat, a maratoni táv lefutása, állami gondozott gyerekek patronálása és rengeteg utazás (amire soha nem volt pénzük).
– Pénzünk nincs, de valamennyi vágyunkat valóra fogjuk váltani! Például fontosabb lesz a szex! – harsogta a férje, amikor beléptek a házba, majd az energikus férfi váratlanul elkomorodott. – Ám a valóság az, hogy te most leülsz a számítógéped elé, és dolgozni fogsz, én pedig…
– Te pedig…? – nézett rá kíváncsian.
– Én helyreállítom a korábban kellemes nappalinkat. Mert az én "szuper anya" feleségem e nyomorult szobán vezette le a feszültségét. És ez a bútorraktár úgy fest, mint egy olyan nő otthona, aki még soha nem élt családban…
