Mindenki hazudik, mindennap többször is – a statisztikai átlag állítólag két hazugság naponta és fejenként. Ez része a zökkenőmentes kommunikációnknak. De vannak, akik mesterei a hazudozásnak. Bizonyos jelek legalábbis felkelthetik a gyanúnkat, hogy beszélgetőtársunk éppen letér az igazság keskeny ösvényéről.
Izzadás és izgatottság
Talán nincs is köztünk olyan, akinek ne ütne szöget a fejébe, ha a másik, aki neki magyaráz, feltűnően izgatott, és izzad is közben. Ugyan miért? Azért, mert aki hazudik, mindig fél attól, hogy tetten érik. A belső feszültség, a stressz pedig reflexszerűen fokozza az izzadságmirigyek működését és az adrenalintermelést. Ennek látható jele az izzadás és az izgatottság.
Elváltozó hang
A hang nagyon megbízhatóan jelzi, ha valaki hazudik. Miért? Azért, mert hangunkat nem tudjuk tökéletesen uralni. Érzelmeink automatikusan hatnak agyunkra, így a lebukástól való félelmünk is. Ezért amikor hazudik valaki, a hangja elvékonyodik, vagy éppen ellenkezőleg, mélyebb, öblösebb lesz a megszokottnál. Mivel az ember a saját hangját másképpen hallja, mint a külvilág, nemigen tudja befolyásolni, gyakran észre sem veszi ezt a változást.
Szokatlan mimika
A sűrű pislogás, a szemöldökráncolás, a félrenézés, a lesütött szem mind-mind arra figyelmeztethet, hogy akivel társalgunk, nem jár egyenes úton. Az érzelmeink bizony kiülnek az arcunkra, ez több tucatnyi kis izom finoman összehangolt munkájának az eredménye, amit akarattal befolyásolni már-már művészet. Ha valakit jól ismerünk, számtalanszor láttuk arca minden kis rezdülését, ugye, hogy egy pillantásra tudjuk, mikor akar félrevezetni?
Hazug gesztusok
Vannak bizonyos mozdulatok, amelyek kifejezetten arra utalnak, hogy a másik éppen hazudik. Ilyen az, amikor köhécselve a szája elé emeli az öklét, amikor kezét fejmagasságba emelve beszél, vagy a teste láthatóan hátrafeszül beszéd közben. Ezek a mozdulatok mind lelkiismeret-furdalás okozta rossz érzés jelei. Akadhatnak persze még a hozzánk közelállók közt is olyanok, akiknek alig vannak erkölcsi aggályaik a hazugságot illetően, de az ő lelkiismeretüket is fel lehet kelteni olyan kérdésekkel, mint például: "ugye te soha nem hazudnál nekem?" vagy "mióta is vagyunk mi már barátok?".
Oktalan érzékenység
A gyakorlott hazudozó aprólékosan kidolgoz mindent, és meg is osztja beszélgetőtársával. Ezzel ugyanis éppen azt sikerül elkerülnie, hogy rákérdezzenek a zavaros részletekre. Fontos, hogy a másik félnek ne lankadjon a figyelme, és tegyen csak fel minél több és pontosabb kérdést, ha úgy érzi, hogy valami nem tiszta. Ha erre azt a választ kapja, hogy "talán nem bízol bennem?", akkor vegyen egy nagy levegőt, azután döntsön belátása szerint.
Eltúlzott érzelmek
"Ha valaki csak a szájával mosolyog, azt udvariasságból vagy képmutatásból teszi... vagy azért, hogy elleplezzen egy nagy hazugságot" – írja Gilles Azzopardi A manipulció kézikönyve című művében. Aki igazán mosolyog, annak a szeme is mosolyog! De nemcsak a mosoly lehet áruló jel: fogadjuk egészséges gyanakvással az indokolatlanul kapott drága ajándékokat, a túlzott figyelmességet vagy érdem feletti dicséretet, a heves rokonszenvet, amire nem adtunk okot.
