1. Az egyiptomiak a zöld mák nedvét gyógyszerként alkalmazták fájdalom csillapítására. A görögök és a rómaiak mézzel keverve fogyasztották a mákot. Hippokratész már Kr.e. 460-ban említést tesz róla. A mák őshazáját föltételezhetően mégsem a mediterráneum, hanem valahol a mai Afganisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán vidékén kell keresnünk, amely ma is a világ máktermesztésének központja.
2. A mák zöld termésének megvágása után képződő tejnedve, az ópium több mint két tucat alkaloidot tartalmaz, ezek közül legismertebb a morfin. Kabay János magyar gyógyszerész nevéhez fűződik, hogy 1931-ben kidolgozta a hatóanyagok mákgubóból való kivonásának módszerét, és szabadalmaztatta is az egész világon. Majd megalapította Tiszavasváriban az Alkaloida Vegyészeti Gyárat.
3. A mákszemekből süteményekhez darált mák gyakorlatilag nem tartalmazza azokat az alkaloidokat, amelyek a gyógyszergyártás számára oly értékessé teszik a növényt. Nyugodtan ehetik tehát a mákos süteményeket vagy a gubát gyerekek is.
Mákos guba egyszerűen
Aki azt tartja, hogy az igazi háziasszony maga készíti a kelt tésztát a mákos gubához, ha ad magára, annak a véleményét tisztelettel fogadjuk, de csak fenntartással osztjuk. Egyrészt azért, mert bizony a menzán felnevelt generációknak kifliből az igazi a guba, másrészt azért, mert ez ügyben lusták vagyunk igazi háziasszonyként tenni, viszont a gubáról mégsem mondanánk le.
Hozzávalók:
10 szikkadt kifli, 1 liter tej, 15 ek. darált mák, 7 ek. porcukor, 1 csomag vaníliás cukor vagy 1 rúd vanília.
Előkészítése:
felkarikázzuk a kifliket.
Elkészítése:
a tejet a vaníliás cukorral vagy a vaníliarúddal felforraljuk. Még úgy, forrón leöntjük vele kifliket. Leszűrjük, nagyjából kinyomkodjuk belőle a tejet. Egy nagyobb tűzálló tálba egy réteg kiflit teszünk, majd porcukorral összekevert mákot szórunk rá, arra megint kiflit rétegezünk és megint mákot, amíg mindkettő el nem fogy. Aki ügyes, annak marad elegendő mákja rendesen megszórni a tetejét is. A végén tíz percre még berakjuk a sütőbe, attól a teteje ropogóssá válik.
