Szülészeti és nőgyógyászati ultrahangvizsgálat

A nőgyógyászati és terhességi szervi kórállapotok felismerése ultrahangos képalkotás segítségével. Egy panaszmentesen viselt terhesség során négy ultrahangvizsgálat szükséges. Az elsőt hüvelyi úton végzik a terhesség 12-13. hetében. Célja a terhesség méhen belüli voltának biztos igazolása, a magzatok számának megállapítása, a terhesség korának pontos kiszámítása, valamint egyes fejlődési rendellenességek korai kimutatása. A második vizsgálatot a terhesség 18. hetében végzik, már hasi úton. Ekkor a magzat esetleges fejlődési rendellenességeinek felismerésére törekednek. Egyes adatok szerint az ultrahangszűrések során a veleszületett rendellenességek mintegy 75%-a szűrhető ki. A harmadik vizsgálat a 28. héten történik. Ekkor a magzat megfelelő fejlődésének nyomon követése, illetve egyes később észlelhető rendellenességek kiszűrése a cél. Az utolsó vizsgálatot a terhesség legvégén, a 38. héten végzik el: célja a magzat méhen belüli helyzetének, várható súlyának meghatározása, illetve a lepény és a magzatvíz vizsgálata. Speciális ultrahangvizsgálatok során a magzati szív működését, a szív nagyereinek lefutását, illetve a magzat keringési viszonyait vizsgálhatják, ezáltal igen megbízható információt nyerve a magzat méhen belüli állapotáról.

A vizsgálatot hason vagy hüvelyen keresztül használt vizsgálófej segítségével végzik. A hasi vizsgálatot a kismedencéből kiemelkedő képletek vizsgálatára, míg a hüvelyit a kismedencében megbúvó eltérések felismerésére használják. Egyes esetekben (például a méhlepény tapadásának vizsgálatakor) a kismedencében lévő területek vizsgálatára is a hasi utat választhatják, ekkor azonban telt hólyag szükséges a képalkotás megkönnyítése céljából, míg hüvelyi vizsgálatok esetén a telt hólyag inkább akadályozza a kismedencei szervek pontos megítélését. Hüvelyi vizsgálatkor a páciensnek hanyattfekvő helyzetben, felhúzott lábakkal kell feküdnie, a vizsgálatot végző szakember a vékony, hosszúkás alakú vizsgálófejre egyszer használatos védőburkot (többnyire gumióvszert) húz. A vizsgálófejet óvatosan a hüvelybe vezeti, ahol azt kíméletesen mozgatva áttekinti a kismedencei szerveket. A hasi vizsgálat a hasfalon át történik, szintén hanyattfekvő helyzetben. A has bőrére az ultrahanghullámok terjedését könnyítő zselészerű anyagot kennek. A különböző szövetek különböző mértékben nyelik el és verik vissza a vizsgálófej által kibocsátott ultrahanghullámokat. A vizsgálófej ez utóbbiakat felfogja és érzékeli, majd elektromos jellé alakítja vissza, melyből végül is egy képernyőn - általában kétdimenziós, fekete-fehér - kép jelenik meg.

Hüvelyi ultrahangvizsgálat esetén az üres hólyag, míg hasi vizsgálat esetén többnyire a telt hólyag tekinthető optimálisnak. Célszerű előre tisztázni a vizsgálatot elrendelő orvossal, hogy telt, vagy üres hólyaggal történik-e majd a vizsgálat, mert ezzel a beteg nagymértékben megkönnyítheti az ultrahangvizsgálatot végző szakember munkáját.

Az elmúlt években felmerült az ultrahangvizsgálatok lehetséges ártalmairól néhány, mint utóbb kiderült, megalapozatlan vélemény. Való igaz: az ultrahangnak létezik szövetkárosító hatása. Ugyanakkor biztosan állítható, hogy a szülészetben alkalmazott ultrahangkészülékek által kibocsátott ultrahang energiája még hosszantartó, gyakran ismételt vizsgálatok esetén sem elégséges semmilyen szöveti ártalom létrehozására. Egyetlen megbízható, nagy esetszámú tanulmány sem igazolta az ultrahang esetleges magzatkárosító hatását. Mindazonáltal az ultrahangvizsgálatot, mint minden egyéb humán vizsgálatot, csak indokolt esetben szabad végezni. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az ultrahangvizsgálatok segítségével súlyos fejlődési rendellenességek, valamint anyai és magzati veszélyállapotok ismerhetők fel időben. A modern terhesgondozás ma már nem nélkülözheti az ultrahang által nyújtott hatalmas segítséget.

A vizsgálat nem jár fájdalommal. Hüvelyi ultrahang esetén enyhe kellemetlen érzés adódhat a hüvelyi vizsgálófej mozgatásából, azonban normális esetben nem jelentkezhet fájdalom.

A lelet tartalmazza a női nemi szervek méretét, elhelyezkedését, a talált elváltozások (ciszták, miómák, daganatok, stb.) leírását. Terhességi vizsgálat kapcsán a magzatok számát, különböző testméreteit (például koponyaátmérő, végtagcsontok hossza), egyes szerveinek leírását, esetleg a nemét.