Emlő ultrahangvizsgálat

Olyan képalkotó eljárás, melynek során az emlők állományát és a hónaljárok képleteit (ereket, nyirokcsomókat) vizsgálják. Rendszerint emlődaganatot, cisztákat (folyadékkal telt tömlő), tályogokat keresnek vele. Daganatos betegségek hónalji nyirokcsomóáttétei is kimutathatók a segítségével.

A legkíméletesebb, káros hatással nem rendelkező vizsgálat az ultrahangvizsgálat. Az ultrahangkészülék vizsgálófeje magas frekvenciájú, az emberi fül számára hallható hangok feletti tartományba tartozó hanghullámokat (ultrahang) bocsát ki. Ezeknek a hanghullámoknak egy része a különböző felületekről visszaverődik, szóródik, más része elnyelődik. A visszaverődő hullámokat - a radarhoz hasonlóan - érzékeli a vizsgálófej, elektromos jelekké alakítja át azokat, melyekből a készülék monitoron látható képet állít elő. Míg a folyadékokon és tömör szerveken könnyen áthatol az ultrahang, addig például az epekövekről, a belekben lévő gázokról, csontokról visszaverődik, így a mögöttük lévő területek ún. "hangárnyékba" esnek, azokról vélemény nem mondható. A legtöbb készülék ma már nemcsak egyetlen testtájék vizsgálatára alkalmas, de a különböző vizsgálatokhoz más és más frekvenciával működő, illetve más formájú, méretű vizsgálófejre lehet szükség. Vizsgálhatók még a hasüregi szervek, a nyakon a nyálmirigyek, az erek, a pajzsmirigy, a lágyék erei és a környezetükben lévő nyirokcsomók, a szem, a herék és gyakorlatilag az egész vázizomzat és az ízületek, illetve a még nem záródott kutacsú csecsemők esetén az agy is. Az emlők ultrahangvizsgálata során a páciens hanyatt fekszik az ágyon. Mellkasát szabaddá teszi a ruháktól. Bőrét kocsonyás, az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselével kenik be. A vizsgálófejet ráhelyezik a bőrére, esetleg kissé rá is nyomják a mellére. Az orvos a vizsgálófejet mozgatva próbál képet alkotni az emlő különböző területeiről. Olykor arra kérheti a beteget, hogy forduljon oldalra, karjait emelje a feje fölé. A képet a képernyőn kimerevítheti, lemérheti az ott látott képletek méreteit, illetve a képet ki is nyomtathatja, esetleg videóra veheti. A vizsgálat végén letörlik a bőrére kent zselét.

Előkészítésre nincs szükség.

A vizsgálat találati biztonsága nem százszázalékos. Előfordulhat, hogy bizonyos elváltozások csak ismételt vizsgálattal mutathatók ki. Az is előfordulhat, hogy a látott elváltozásból az orvos szövettani mintavételt (tűbiopszia) javasol. Ez egy tűszúrás, az így nyert sejtmintát tárgylemezen sejttani (citológiai) vizsgálatra küldik. A beteg ruhájára esetleg rákenődött zselé könnyen lemosható.

Veszélytelen, korlátlan számban ismételhető vizsgálat. A tűbiopszia helyén rendszerint enyhe vérzés léphet fel. A szúrás helye napokig érzékeny lehet, begyulladhat.

Önmagában a vizsgálat fájdalmatlan. Azonban ha emlőfájdalom okát (például gyulladás) keresik, előfordulhat, hogy a vizsgálófejjel az emlőre gyakorolt nyomást a beteg kellemetlennek érzi. A vizsgálat előtt a mellkasfalra kent zselé hideg. Ha tűbiopsziát vesznek, az az egyéb tűszúrásokhoz hasonló fájdalommal jár.

Rendszerint könnyen értelmezhető. Leírja a vizsgálat során talált elváltozás méretét, elhelyezkedését, a bőrtől való távolságát, azt, hogy folyadékgyülemről vagy tömör képletről van-e szó, hogy milyen további vizsgálatokra van még szükség. A beteg a leletet rendszerint rövid időn belül kézhez kapja, de akár már vizsgálat közben is kérheti az orvost, hogy mondja el, mit lát.