Kétpercenként három gyermek hal meg tüdőgyulladásban a világon, ami a fertőzések miatti gyermekhalandóság vezető okává teszi a betegséget, amely több gyermekéletet követel, mint a hasmenés és a malária. Becslések szerint 2016-ban a világon 880 ezer gyermek halt meg tüdőgyulladásban, többségük 2 évesnél fiatalabb volt. Pedig szinte minden tüdőgyulladásos halált megelőzhetnénk vakcinázással vagy korai diagnózissal, és kezelhetnénk kevesebb mint fél dollárba kerülő antibiotikumokkal. De a gyermekkori tüdőgyulladásos esetek száma sokkal lassabban csökken, mint a többi végzetes betegségé.
A jelenlegi tendenciák szerint 2030-ban még mindig 735 ezer tüdőgyulladás miatti gyermekhalál várható, pedig az ENSZ programja szerint addigra már teljesen el kellene tűnnie" - állítja Kevin Watkin, a Save The Children (Mentsd meg a gyerekeket) globális jótékonysági szervezet ügyvezető igazgatója, az Oxfordi Egyetem vezető kutatója és Devi Sridhar, az Edinburgh-i Egyetem népegészségügyi kutatója a The Lancet orvosi folyóiratban írt cikkükben .
Mielőtt nyugodtan hátradőlnénk, hogy ez csak a világ fejletlen régióira igaz, fontoljuk meg, hogy egy orvosi tanulmány szerint nem is olyan régen az invazív pneumococcus betegség 100 ezer kiskorú közül majd 15-öt ért el Magyarországon. Sötét háttere ellenére a tüdőgyulladás alig jelenik meg a globális egészségügyi prioritások között. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrégiben hagyta jóvá a munkaprogramját a 2019-2023-as időszakra, amely az egyetemes egészségügyi ellátás előmozdítását tűzte zászlajára. Külön kiemeli az olyan betegségek elleni fellépést, mint a malária, a tuberkulózis , a sárgaláz, a Zika-vírus által okozott kórok vagy a járványos gyermekbénulás (polió). A tüdőgyulladásnak viszont nyoma sincs. Ráadásul egyetlen nagy segélyszervezet sem jelentkezett, hogy fontos volna küzdeni ellene. A tüdőgyulladás ugyanis nem olyan betegség, amelyre a veszélyeztetett gyermekek jogainak érvényesítését szolgáló, nagy figyelmet vonzó nemzetközi kampányokat indíthatnának. Ezt a helyzetet Watkins és Sridhar szerint három egymással összefüggő és kölcsönösen erősítő tényező tartja fenn.
Szegénység, politika, bonyolultság
Először is az egészségügyi rendszerek nem voltak képesek a korábban marginalizálódott problémákat (így a tüdőgyulladásét sem) fókuszba helyezni. A súlyos tüdőgyulladás a szegénység tökéletes betegsége. A legnagyobb veszélynek kitett gyermekek ugyanis túlnyomórészt a társadalom leghátrányosabb helyzetű csoportjaiba tartoznak. Többnyire alultáplált, gyengén immunizált (beoltott) vagy diagnosztizált és kezelt gyerekekről van szó. A dél-ázsiai vizsgálatok szerint a nemek közötti egyenlőtlenség is megjelenik, hiszen a fiúk a tüdőgyulladás miatti kórházi betegfelvételek sokkal nagyobb hányadát teszik ki. Azaz az ellátásban megjelennek a szélesebben vett társadalmi és kulturális szokások - például a szülők elmulasztják, hogy orvosi segítséget kérjenek a lányoknak.
Másodszor a középosztálybeliek és a gazdagabb területeken élők, akik politikai érdekérvényesítő képességük révén a legerősebbek az egészségügyi prioritások kialakításában, elszigetelik magukat a tüdőgyulladással kapcsolatos kockázatoktól. A kolerától, a kanyarótól vagy a HIV/AIDS-től eltérően a súlyos tüdőgyulladás nem képes könnyen átterjedni a társadalmi határokon. Mivel a tüdőgyulladás leginkább az elszegényedett vidéki területeken és a lepusztult városrészekben jelenik meg, nincs elég politikai erő, amely kikényszerítené az ellene való fellépést. Miközben a tüdőgyulladás elleni fellépés értelmes prioritása lehetne a nemzeti egészségügyi ellátásnak a költséghatékonyság és a méltányosság szempontjából, nem ezek a szempontok a politikai döntések elsődleges mozgatórugói. A tüdőgyulladás nemcsak egy adott országon belül korlátozódik bizonyos néprétegekre, de globálisan sem jelent járványügyi kockázatot. Ez azért fontos, mert a magas jövedelmű országok úgy alakítják ki támogatási prioritásaikat, hogy pénzük saját egészségbiztonsági érdekeik javára szolgáljon. Azaz a tüdőgyulladás olyan betegség, amely a szegény országok szegény közösségeit érinti leginkább, ami előrevetíti a politikai tehetetlenséget.
Nincsenek gyógyító aduászok
Harmadszor, a tüdőgyulladással kapcsolatos akciókat és globális kampányokat a betegség komplexitása korlátozza, hiszen bármilyen típusú mikrobás fertőzésből eredhet. Emiatt a megfelelő kezelés igen sokféle lehet. Míg a legtöbb tüdőgyulladásos eset könnyen kezelhető, a pontos diagnózis nehéz, ahol gyengék az erőforrások. A tüdőgyulladásnál ráadásul nem állnak rendelkezésre olyan aduk, mint például a rovarirtóval kezelt ágyneműk a maláriánál. A súlyosabb esetek kezelése fejlettebb ellátórendszert és gyógyszereket kíván. A hatékony konjugált pneumococcus vakcinák (PCV) megakadályozhatják a legtöbb bakteriális tüdőgyulladást, de nem működnek a vírusos tüdőgyulladások esetében. A sikeres fellépés szükségessé teszi az integrált egészségügyi rendszerek fejlesztését megfelelően képzett, támogatott és felszerelt egészségügyi dolgozókkal. A háttérben rejlő kockázatok - különösen az alultápláltság és a levegőszennyezés - csökkentésére irányuló beavatkozások pedig szintén fontosak.
A tüdőgyulladás gyógyításában bekövetkező áttöréshez szükséges elemek közül sok jól ismert. Ilyen a képzés és támogatás, hogy a közösségi egészségügyi dolgozók képesek legyenek diagnosztizálni és kezelni a tüdőgyulladást. Annak megteremtése, hogy gyermekbarát amoxicillin tabletták és egyszerű diagnosztikai és kezelési technológiák, például a pulzoximéterek rendelkezésre álljanak. Hasonlóképpen fontos továbbá a gyermekgyógyászati ellátóegységek megfelelő és megbízható, de olcsó oxigénellátása is. Ezek a technológiák azonban gyakran hiányoznak ott, ahol nincsenek meg a finanszírozás forrásai.
