Lesújtóan rossz a magyar egészségügyi ellátás egy brüsszeli felmérés szerint, amely 29 ország közül a 24. helyre teszi hazánkat. A listát Ausztria vezeti, a nyomában több "több-biztosítós" modellt működtető tagországgal. A számokból kiderül az is: a hazai egészségügy a színvonalához képest túl drága.
"Egy elfogadható rendszer már létrejött, de az elért eredmények szintje meglepően alacsony. Kevés olyan ország van, amely ilyen világos példát mutatna az egészségügyi ellátás átláthatóságának és javításának szükségességére" - írja a hazánkról szóló elemzésében a svéd Health Consumer Powerhouse.
A független egészségpiaci elemző hétfőn, Brüsszelben közölte a 29 európai országra vonatkozó összehasonlító felmérésének eredményét. A magyar ellátórendszer a sereghajtók közé, a 24. helyre került. Mindössze a román, a litván, a lengyel, a bolgár és a lett egészségügyet előzi meg.
Arne Björnberg kutatási igazgató a hiányos tájékoztatást és a betegek tehetetlenségét emelte ki a magyar rendszerrel kapcsolatban. Az élre az osztrákok, a hollandok, a franciák, a svájciak és a németek kerültek, őket a négy észak-európai ország követi.
A kutatásban számos paramétert állítottak fel, s ezeket kiértékelve rangsorolták az egyes országokat. Az öt alapkategória: a betegek tájékoztatása, a várakozási idő a beavatkozásoknál, a rendszer eredményei a statisztikák tükrében, a "bőkezű juttatások", illetve a gyógyszerekhez való hozzáférés. Összesen ezer pontot lehetett elérni, az osztrákok 806-tal a legjobbak, a magyar egészségügy 513-at kapott. Egyebek mellett a következőkben marasztalják el a magyar ellátást: a betegszervezeteket nem megfelelően vonják be a döntéshozatalba, nem kielégítő a biztosítási rendszer a műhibákra vonatkozóan, kevés háziorvos használ elektronikus betegadatbázist, nem könnyen hozzáférhető a kamarai tag orvosok listája, nincsen állandó telefonos vagy internetes információs rendszer, sem pedig megfelelő rangsora az egészségügyi szolgáltatóknak. Nem lehet közvetlenül szakorvoshoz fordulni, túl sok nem akut műtétre kell várni legalább 90 napot, túl sokan halnak meg szívinfarktusban, magas a csecsemőhalandóság aránya, kevés diagnosztizált rákbeteg él tovább legalább öt évet a betegségével, túl sok az elkerülhető elhalálozás. A rákbetegséget kezelő gyógyszerek, és a gyógyszerek általában is lassan kerülnek forgalomba.
A magyar egészségügy "jó" minősítést kapott a következő szempontok szerint: van a beteg jogaira épülő egészségügyi törvény, kiadják a betegnek a saját kórtörténetét, aznap kijön a háziorvos, jó a százezer lakosra vetített hályogműtétek aránya, kombinált gyermekoltást adnak, a fogorvosi ellátás pedig a közellátás része. E három utóbbi szempont ugyanakkor a magyar egészségügy "bőkezűségére" is rávilágít - jegyzi meg a Health Consumer Powerhouse. Nyugat-Európában általában csak ajánlják az oltásokat.
A közép-kelet-európai országok ellátórendszerei közül az észt és a cseh érdemel dicséretet 12., illetve 15. helyével. Az észt modell azt is példázza, hogy nem feltétlenül attól betegbarát valamely rendszer, hogy sok pénzt pumpálnak bele. Ha ez igaz lenne, akkor Luxemburgnak és Svájcnak kellene az élen állnia, ahol egy főre vetítve - és vásárlóerő-paritáson számolva - több mint ötezer, illetve négyezer dollárt költenek az egészségügyre. A rangsorban a magyar rendszernek a 21.-nek kellene lennie a ráfordított költségek alapján, 1321 dollárral. Az észtek ennek csaknem feléből, 771 dollárból 12.-ek.
Az egészségpiaci elemző amellett is érvel: láthatóan jobban teljesítenek azok a rendszerek, amelyek több-biztosítós modellben működnek, s ezen biztosítók szervezetileg függetlenek az egészségügyi szolgáltatóktól.
