Az élelmiszerfogyasztási szokásainkról már korábban beszámoltunk, s az akkori megállapításokat egy másik kutatás is alátámasztja. Az ebben megkérdezettek több mint harmada naponta fogyaszt valamilyen tejterméket, negyedük eszik húst és zöldséget, de csak 17 százalékuk fogyaszt gyümölcsöt napi szinten. A háztartások túlnyomó többségében a legáltalánosabb zsiradék továbbra is a napraforgó olaj, ahol nem használják, ott azonos mértékben váltják ki olívaolajjal és sertészsírral. Pozitívum, hogy baromfi húst gyakrabban fogyasztunk (67%), mint sertést (30%), halat azonban továbbra is kevésszer eszünk, csupán 1% számára a leggyakoribb hústípus. Persze ezzel a helyzettel nem csak Magyarországon lehet találkozni. Az amerikai Medium magazin cikke hasonló okok (a fogyasztásban túl sok a hús, a feldolgozott élelmiszer és kevés a zöldség-gyümölcs) alapján élelmiszerparadoxonról beszél.
A jelenlegi helyzet ugyanis elég furcsa. Akárhogyan is nézzük, az utóbbi időben igen jelentősen megemelkedett az emberek halálozáskori átlagos életkora. Ha a világátlagot vesszük, ez a 20-ik század elején 31 év volt, 2010-ben pedig több mint 67 év. Magyarországon 38-ról 76 évre emelkedett az átlagos élettartam , azaz megduplázódott. E fejlődésben valószínűleg igen fontos szerepet játszik, hogy csökkent az alultáplált gyermekek száma, így egészségesebb szervezetet tudtak kifejleszteni, még akkor is, ha nem a legegészségesebb táplálékhoz jutottak hozzá. Illetve általában jobbak voltak az életkörülmények, beleértve, hogy rendszeresen elegendő mennyiségű élelemet fogyaszthatott az emberek többsége.
Rossz étkezési szokások, súlyos betegségek
Persze ez nem vigasz arra a tényre, hogy a táplálkozás jól megalapozott kapcsolatokat mutat a társadalmat sújtó krónikus betegségekkel. Éppen azokkal, amelyek a világon és nálunk is a halálozások több mint 70 százalékát okozzák, azaz a szívbetegségekkel, a rákkal és a cukorbetegséggel.
Mégis, ha megnézzük, hogy mit eszik a többség a három fő étkezés alkalmával, kiderül, hogy az élelmiszerekkel a többség nem nagyon törődik. Pontosabban nem számol az étrendjének következményeivel. Az ételek nagy része ugyanis olyan finomított, magasan feldolgozott termék, amely sok cukrot, sót, adalékanyagokat és a gyulladásokban résztvevő zsiradékokat tartalmaz. Amire sokan figyelnek az a kalóriatartalom, mert az étkezéssel kapcsolatos legnagyobb aggodalom az elhízáshoz kapcsolódik. Mostanában az adalékanyagokat, az E-ket is igyekszünk kerülni. Nem véletlen, hogy az élelmiszerbolt-láncok némelyike "E-mentes" címkével forgalmaz termékeket. Ez a kereskedelmi személet egyre inkább teret hódít, ezért jelenik meg a polcokon a "teljes kiőrlésű", "csökkentett kalóriatartalmú" és hasonló jelzőkkel ellátott termékek sora. De, hogy ezek étkezési szempontból valóban jobbak-e, arra kevés a bizonyíték. A tudatosságunk azonban az ilyen címkék keresésénél ritkán terjed tovább, a vásárlásainkat alapvetően az íz és az ár irányítja. Ezen akkor sem változtatunk, ha a közvetlen ismeretségünkben is megtapasztaljuk, hogy a helytelen élelmiszerválasztás komoly betegségeket okozhat.
Vajon, ha ennyire nyilvánvaló a helyzet, miért nem változtatunk rajta? A chipsadó jó lépés volt ebbe az irányba, de valószínűleg az orvosoknak is többet kellene tenniük a szokásaink megváltoztatása érdekében. Mivel a krónikus betegségek adják a legtöbb feladatot az egészségügynek, és a legtöbb költség is ezek miatt jelenik meg, nagyon fontos lenne a megelőzés részévé tenni a helyes táplálkozás elsajátítását. A megelőzés pedig orvosi feladat is. Amerikai adat mutatja, de nálunk sem lehet sokkal jobb a helyzet, hogy a felnőttek hatvan százalékának van valamilyen krónikus betegsége, míg több mint 40 százalék több problémával is küzd. Például alkoholos zsírmáj és cukorbetegség egyszerre áll fenn. Egy nemrégiben készült tanulmány pedig megállapította, hogy a felnőtteknek csupán 12 százaléka egészséges metabolikusan, még a normál súlyú egyének között is. Ezen csak folyamatos, széleskörű és hiteles propagandával, ismeretterjesztéssel lehet változtatni. Ha úgy tetszik növelni kellene az egészségértést .
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
Stratégiai szemlélet kellene
A változtatáshoz stratégiai szemléletre lenne szükségünk, hiszen a jelenlegi ízen és áron alapuló választást nem befolyásolják az orvosi költségek. Holott egy család hosszútávú költségvetésében szerepet kellene kapniuk az egészséggel kapcsolatos kiadásoknak, beleértve a betegség miatt kieső jövedelmet, az orvosi és gyógyszerköltségeket, és az egészségkárosodás egyéb felszámítható hatásai miatti veszteségeket. Persze nehéz arra gondolni, hogy a fogorvos majd jó sokba kerül, ha most megveszem ezt a cukros terméket, de ennek a szemléletnek mégis meg kellene jelennie a fogyasztásunkban is, ha az életminőségünket emelni, a kiadásainkat pedig csökkenteni szeretnénk. Érdemes belegondolni, hogy a magyarok több mint 25 millió napot töltenek táppénzen, s ennek jelentős része megtakarítható volna megfelelő étkezéssel.
A Medium cikkét jegyző Manya Goldstein emlékeztet rá, hogy s Cleveland Klinia szív- és érrendszeri részlegének feje Dr. Steven Nissen azt írta az Annals of Internal Medicine folyóiratban, hogy: "Sajnos az USA jelenlegi és múltbeli táplálkozási irányelvei szinte bizonyítékmentes területet jelentenek." Azaz azok a táplálkozási irányelvek sem nevezhetők hasznosnak, amelyek az egyik legfejlettebb egészségügyet működtető országban a hivatalos álláspontot tükrözik. S a problémákat még fokozza az élelmiszeripar és a gyógyszeripar érdekeinek megjelenése is. Van olyan cukros italokat gyártó nagy cég, amely dietetikusoknak tart képzéseket.
Mindezekből az látszik, hogy az élelmiszerparadoxont nagyon nehéz feloldani. Egyelőre nem is tehetünk mást, mint mindenkinek a józan ítéletére bízzuk, hogy mit eszik, s reméljük, hogy a lehetőségekhez képest próbál egészségesebben étkezni, s távol tartani magától a hibás fogyasztási szokásai miatt az egészségét fenyegető veszélyeket . Itt a nyár, legalább most együnk több zöldséget, gyümölcsöt és (nem panírozott) halat!
Legjobban: