Egy egyszerű vérmintából nem minden mutatható ki, ami fontos lehet a betegség megállapításához. Számos betegség nagyon sokáig nem, vagy alig mutatható ki a vérből. Ilyenkor más vizsgálatokat is el kell végezni.
Legkönnyebben vizsgálható testnedvünk a véren kívül a vizelet. Vizsgálatára akkor kerül sor, amikor az orvos a vese szövetének állapotáról, a vese működéséről kíván tájékozódni, vagy vesekövek, gyulladások jelenlétére utaló jeleket keres.
Vizeletvizsgálat
A vizeletminta vételéhez (ellentétben a vérmintával) csak akkor van szükség orvosi segítségre, ha a mintavételt kórházi körülmények között, szonda (katéter) felvezetésével vagy a húgyhólyag megcsapolásával (punkció) végzik. Fontos, hogy a vizelet gyűjtésekor betartsuk az orvos utasításait. A vizeletet mindig a laboratóriumban kapott üvegben kell felfogni. A vizsgálat jellegétől függ, hogy milyen vizeletre van szükség. A reggeli vizelet a minimum hat órai alvást követő első vizelet. A spontán vizelet az, amit felszólításra azonnal üríteni tud a beteg. A kezdeti vizelet a kifolyó első adag. A középsugaras vizelet felfogásakor a vizelet első és utolsó adagja nem kerülhet a gyűjtőedénybe. Az is előfordulhat, hogy a vizeletet hosszabb időn keresztül kell gyűjteni. Ezt a gyakorlatot a cukorbetegek jól ismerik.
A vizeletben kimutatott kórokozók (többnyire baktériumok) a vesék vagy a húgyutak fertőzésére utalnak. A hólyagban lévő vizelet rendes körülmények között csíramentes. Ha a baktériumok száma 1000/ml alatt van, nincs szükség különösebb intézkedésre, de a 100.000/ml-nél nagyobb csíraszám sürgős kezelést igényel.
Vér jelenléte a vizeletben súlyos elváltozásra utalhat. A vörösvértestek megjelenése hátterében állhat vesekő, a vese és a húgyutak gyulladása, a vese húgyutakba betörő daganatos betegsége, a vesekeringés zavara és vesesérülés is. A hemoglobin (vörösvértestek nélkül) jelenléte pedig a vörösvértestek érpályán belüli széteséséből származó vérszegénységre, súlyos mérgezésre, esetenként fertőző betegségre utal.
Ha a minőségi próbák (például tesztcsík) fehérje jelenlétére utalnak a vizeletben, az ok valószínűleg a veseműködés változó mértékű zavara vagy elégtelensége. A további vizsgálatok során meghatározzák a fehérje mennyiségét és minőségét. Az utóbbi meghatározásával az orvos hozzávetőlegesen be tudja határolni, hogy a vese melyik része károsodott, vagyis hol juthatott át a fehérje. A vesekárosodás szempontjából különösen veszélyeztetett betegeknek, például a cukorbetegeknek, rendszeresen részt kellene venniük vizeletfehérje-ellenőrzésen. A veseszövődmények korai kezelése megakadályozhatja az egyébként kialakuló veseelégtelenséget.
Mintavétel
Előfordul, hogy egy betegség megállapítása nem lehetséges csupán a testnedvek vizsgálatával. Ilyenkor szükségessé válhat az érintett szervből a közvetlen mintavétel. Ezek a beavatkozások néha rendkívül egyszerűek, máskor bonyolultabbak. Egyszerű eset például a bőr gombás felületéről vett kaparék mikroszkópos vizsgálata, illetve sok esetben az ezt követő tenyésztés és érzékenységi próba. A vizsgálat lehetővé teszi a kórokozó gomba azonosítását és a megfelelő kezelés kiválasztását. Bonyolultabb esetben akár eszközös (sebészi) beavatkozásra is szükség lehet. Ilyen például a máj tőbiopsziája vagy az esetleges ékkimetszés. A betegségek által okozott szöveti eltérések mikroszkóp segítségével megfigyelhetők. Ez a körülmény egy fontos tudományág, a kórbonctan (kórszövettan) megszületéséhez és fejlődéséhez vezetett. Az összetett szervműködési zavarban szenvedő betegnél sok esetben csak a biopsziás minta kórszövettani vizsgálata tudja pontosan meghatározni a tüneteket kiváltó betegséget. A kórszövettani vizsgálatokat különböző mintavételi, fixálási és festési eljárások szolgálják. Ritkán szövettenyésztésre is szükség lehet.
A cél a megelőzés
Számos vizsgálatot nem csupán a pontos diagnózis meghatározása érdekében rendelnek el. Sok esetben a betegségek megelőzését célzó szűrővizsgálatokat is végeznek. Ennek jellemző példája a hüvelyváladék vizsgálata. Egyszerű hurkapálcára sodort vattával és spatulával a nőgyógyász általában három különböző helyről, a hüvely faláról, a méhnyak hüvely felöli részéről és belfelületéről leváló sejtekből vesz mintát, és tárgylemezen kenetet készít belőle. A mintát az orvos néhány klinikai adat kíséretében eljuttatja a citológiai (sejttani) laboratóriumba, ahol a képzett személyzet (citológus előszűrő asszisztensek) különböző vizsgálati eljárások után (fixálás, festés, mikroszkópos vizsgálat) értékeli a hüvelyből nyert anyagot. A hüvelyváladék vizsgálata alapján már igen korán elkülöníthetők a kóros sejtek. Az egyszerű, fájdalommentes vizsgálat rendszeres, évenkénti elvégzésével fény derülhet olyan jóindulatú elváltozásokra, melyek könnyen gyógyíthatók, de kezelés nélkül rosszindulatúan elfajulhatnak.
A kenetvételnek más előnyei is vannak: ezáltal azonosíthatók bizonyos nemkívánatos, mikroszkopikus méretű kórokozók, és hozzávetőlegesen felbecsülhető a méhnyálkahártya hormonális állapota (menstruációs ciklus). Ezért minden nő számára rendkívül fontos a méhnyak kenetvizsgálatát rendszeresen elvégeztetni.
Más biológiai tesztek speciális körülmények között is lehetővé teszik a megelőzést. Az amniocentézis (magzatvízvizsgálat) a fejlődési rendellenességek korai, már a terhesség 15-17. hetében történő kiszűrésére ad lehetőséget. A vizsgálat során a terhes nő hasfalán keresztül ultrahangvezérléssel egy tűt vezetnek be a méhűrbe, és a magzatburkot átszúrva mintát vesznek a magzatvízből. Az így nyert minta lehetővé teszi a magzati sejt szövettenyésztését, amelyből kimutatható az esetleges öröklődő betegségek megléte, például a Down-kór (mongolizmus), a vérzékenység (hemofília) vagy egyes biokémiai anyagcserezavarok (veleszületett enzimhiányok). A vizsgálat elvégzése a terhesség végén is szükségessé válhat, ha az anya súlyos betegségben, például terhességi magas vérnyomásban szenved. Ilyen esetben meg kell határozni a magzat érettségi fokát, mielőtt megindítanák az idő előtti szülést.
A chorionbolyhok vizsgálatának az az előnye a magzatvízvizsgálattal szemben, hogy még előbb, a terhesség 10-12. hetében kimutathatók a magzatnál az örökletes ártalmak. A chorionboholy a méhlepény része, melynek öröklési mintája a születendő gyermekével egyező. A chorionbolyhot a hüvelyen át a méhbe vezetett vékony, hajlékony, műanyag csővel szívják le, és a vizsgálat eredménye nagyon gyorsan, már a következő napon rendelkezésre áll. 12. szám
