A koronavírus-járvány miatt kisebbfajta pánik lett úrrá a világon, amit elsősorban a COVID-19 betegség meglehetősen magas halálozási rátája okoz. Ha ugyanis száz fertőzöttből 3-4 meghal, az már veszélyt jelent, még akkor is, ha tudjuk, hogy az áldozatok elsősorban idős és beteg emberek. Ki szeretne ugyanis olyan fertőzést összeszedni (túl azon, hogy a saját élete miatt is aggódhat valamelyest), amely megölheti a szüleit vagy nagyszüleit?! Az aggodalmat az sem enyhíti, hogy a sokkal szélesebb körben elterjedt másik légzőszervi fertőzés, az influenza - amelynek 1 százalék alatti a halálozási rátája -, több embert vihet magával, mint a fél világot éppen megbénító koronavírus.
Egyes számítások szerint a SARS-Cov2 jelenlegi fertőzési trendjét alapul véve néhány hónap alatt a világ népességének nagyobbik felét megfertőzheti, s ha a jelenlegi halálozási rátával számolunk, akkor a halottak száma 100-200 millió közé emelkedhet. Csakhogy ez a számítás nyilvánvalóan hamis. A fertőzés kiterjedtsége valóban óriási lehet, és néhány hónap múlva akár több milliárd embert érinthet. De a halálozási arányszám más kérdés. Amikor a járvány kiindulópontján, Vuhanban megugrott a súlyos betegek száma, a kínai járványügyi hatóság adatai szerint a COVID-19-ben megbetegedettek halálozási rátája 16 százalékos volt január 1-je és 10-e között. Február 1-je és 11-e között viszont már nem egészen 1 százalékot mértek. Vajon mi történt egyetlen hónap alatt?
A halál lassabban arat, mit gondolták
Megváltozott a ráta osztója. A szűrések megindulásával már nem csak azokat az embereket találták meg, akik súlyosan megbetegedtek, és orvosi vagy kórházi ellátásra volt szükségük. Olyanok is az egészségügyi hatóságok látókörébe kerültek, akik a tüneteikkel nem feltétlenül fordultak volna orvoshoz, vagy a fertőzés lefolyása annyira enyhe volt náluk, ami nem indokolta, hogy betegként gondoljanak magukra. Mivel sok lett az igazolt fertőzött és a halálesetek száma ehhez képest lassan emelkedett, a mortalitási ráta zuhanni kezdett. Ha hozzávesszük, hogy az enyhe tüneteket mutató embereket soha nem diagnosztizálták koronavírussal - s feltételezve, hogy a többségük meggyógyult -, ez arra vall, hogy a halálozási arány a valóságban sokkal alacsonyabb, mint amennyit hivatalosan bármikor is számoltak. Végül is, ahogy egyre több ember szerez tudomást a vírusról és esik át a teszten, a kutatók annál pontosabb becsléseket készíthetnek a halálozási arányról.
Jamie Metzl, a WHO szakértője a Bustle magazinnak erről azt mondta, hogy a számok a következő hetekben ingadozni fognak. Szerinte ahogy a tesztelési kapacitás javul, rá fogunk jönni, hogy a koronavírus sokkal szélesebb körben terjedt el, mint ahogyan azt jelenleg nyilvántartjuk. Ebből az következik, hogy ha a halálozási számok emelkednek is, a halálozás rátája attól még csökkenhet.
Az átlagok elfedik a lényeget
Amikor megpróbáljuk megérteni, hogy a becsült halálozási arány mit is jelent a gyakorlatban, nem szabad elfelejtenünk, hogy nem minden ember hal meg azonos eséllyel egy adott betegségben. A koronavírus légzőszervi fertőzés, így a gyenge tüdejű emberek vagy más egészségi problémákkal küzdők nagyobb valószínűséggel lesznek súlyosan betegek, vagy halnak meg, mint az erősek és egészségesek. A The New York Times a kínai járványügyi hatóság március elején közzétett adatait idézve arról ír , hogy bár a kínai férfiak és nők meglehetősen egyenlő mértékben fertőződtek meg, a férfiak halálozási aránya 2,8 százalék volt, míg a nőké csak 1,7 százalék. Erre válasz lehet például a férfiak és a nők genetikai különbsége, de az is, hogy Kínában a férfiak nagyobb arányban dohányoznak (50 százalék), mint a nők (2 százalék). Az életkor hatásáról sem feledkezhetünk meg. Olaszországban például, a járvány jelenlegi európai gócpontjában a COVID-19-ben elhunytak átlagéletkora 80 év felett van.
A halálozási statisztikákból tehát nem lehet érdemi következtetéseket levonni, sem az egyén, sem egy adott populáció számára. Nem olvashatják ki belőlük, hogy mekkora valószínűséggel fertőződnek, illetve betegednek meg, s annak mi lehet a végkifejlete. A számok azonban segítenek megérteni a járvány kiterjedtségét és súlyosságát. Persze sejtjük, hogy aki beteg, idős vagy egészségtelen életmódot folytat, rosszabbul járhat.
Nekünk magyaroknak pedig ez a járvány mutathatja meg, hogy a rémesen rossz egészségi mutatóinkkal, a rengeteg krónikus betegünkkel , a híresen egészségtelen életvitelünkkel és a lerobbant egészségügyünkkel mekkora veszélyben is vagyunk valójában.
