A különféle védőoltások a huszadik század legnagyobb közegészségügyi vívmányai közé tartoznak, hiszen az egyik legköltséghatékonyabb módszert jelentik számos betegség elkerülésére. Ennek ellenére az oltásokkal szembeni bizalmatlanságot az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2019-ben a globális egészséget érintő tíz legfontosabb fenyegetés közé sorolta - írja cikkében Kiss Laura pszichológus. A szakember írásában arra is kitért, hogy egészségpszichológiai szempontból vajon min múlik, hogy beoltatnánk-e magunkat a koronavírus-fertőzés ellen.
A fenyegetés értékelése
Az új típusú koronavírus elleni vakcinákról szóló cikkek alatt számos kommentet láthatunk azzal kapcsolatban, hogy az emberek miért döntenek az oltás mellett vagy ellen. A vakcinapártiak általában arra hivatkoznak, hogy munkájuk miatt állandóan emberekkel vannak körülvéve, ezért szeretnék megvédeni magukat, míg a nemet mondók gyakran azzal érvelnek, hogy még influenzásak sem voltak soha, így nem hiszik, hogy most megbetegednének. Az oltási hajlandóságot befolyásoló egyik legfontosabb tényező tehát az, hogy mennyire tartjuk valószínűnek, hogy elkapjuk a vírust.
Az, hogy a COVID-19-et és annak következményeit mennyire értékeljük súlyosnak, szintén kihat döntésünkre. Egyesek például azért szeretnék minden áron elkerülni a megfertőződést, mert idős, beteg szüleiket, családtagjaikat féltik, vagy mert nem engedhetik meg maguknak, hogy tartósan táppénzen legyenek. Mások azonban mindössze annyival reagálnak erre, hogy egy ismerősük már volt koronavírusos, három napig kicsit köhögött, most pedig makkegészséges. Tehát, míg az első csoport a betegséget, illetve annak családi és anyagi következményeit súlyosnak értékelte, addig az ellentábor képviselője ezt alacsonyabbnak észlelte.
Észlelt nyereségek és akadályok
Sokan azt hangoztatják, hogy mi mindent fognak majd csinálni, miután megkapták a koronavírus elleni oltást. Például: "ha végre védett leszek, újra találkozom a nagymamámmal, bejárok az irodába, nem félek a buszon". Ők az általuk észlelt nyereségekre fókuszálnak, bízva abban, hogy a szükséges védettség megszerzése után újra szabadabb életet élhetnek, és érintkezhetnek másokkal. Tehát az észlelt nyereségek növelik az oltás beadatásának valószínűségét. Ezzel szemben az észlelt akadályok csökkentik az oltási hajlandóságot. Ilyen például a félelem az oltás okozta kényelmetlenségektől és fájdalomtól.
"A tüdőgyógyász ismerősöm azt mondta..."
Referenciaszemélyek mindazok, akiknek a véleménye valamiért fontos a számunkra. Az, hogy ők hogyan vélekednek a koronavírus elleni védőoltás beadatásáról, befolyásolja azt, hogy mi magunk igénybe vesszük-e azt. Hathat ránk például családtagjaink és barátaink véleménye, azonban a felelős döntés meghozatalához - valamint az esetleges akadályok és félelmek csökkentéséhez - fontos, hogy tudatosan válasszunk referenciaszemélyeket. Éppen ezért érdemes a témával egészségügyi végzettségű ismerőseinkhez, vagy akár a háziorvosunkhoz fordulni, ugyanis a legmegbízhatóbb információforrást az egészségügyi dolgozók jelenthetik - tanácsolja Kiss Laura.
Kampányok, plakátok, újságcikkek
Nem meglepő talán, hogy a minket megcélozni kívánó egészségkommunikációs kampányok, plakátok és újságcikkek is hatnak ránk. A kiegyensúlyozott, pontos tájékozódásnak, a célzott ismeretszerzésnek egyértelműen jó hatása van a védőoltások beadatása szempontjából. Ezzel szemben a nem tudásnak, a félinformációknak vagy a tévhiteknek épp ellentétes hatása lehet.
A pszichológus szerint a fentieken kívül sokakat az a kellemetlen érzésekkel járó gondolat is befolyásol a döntésükben, hogy később talán megbánják, ha most nem oltatják be magukat. A COVID-19 elleni oltásokkal kapcsolatos döntéshozatal okai azonban összetettek, így még egyéb érzelmi, kulturális, társadalmi vagy politikai tényezőket is magában foglalhat az, hogy hogyan viszonyulunk a koronavírus-vakcina beadatásának kérdéséhez - írja a pszichológus.
Koronavírus: az NNK nem mondja meg, kit olthatnak és kit nem - de akkor ki? A részletekért olvassa el korábbi cikkünket!
