Nem ez az első statisztika , amely megmutatja, hogy a tanulás jelentős mértékben csökkenti a krónikus betegségek megjelenésének esélyét. Az összefüggés egy része nyilvánvaló, hiszen aki tanultabb, valószínűleg jobb állásban dolgozik, többet keres, emiatt kényelmesebb az élete, egészségesebben étkezhet, és többi időt és energiát fordíthat rekreációra is. Illetve a tanultabbak hamarabb felismerik a kialakulóban lévő testi vagy lelki problémákat, így elébük mehetnek, változtathatnak életmódjukon, és jobb orvosi ellátást is kaphatnak társadalmi kapcsolataik és a pénzük felhasználásával.
Az összefüggés másik része nem azonnal nyilvánvaló, hiszen a társadalmi mobilitás mögé van rejtve. Azokban az országokban, ahol szélesebb a fizetőképes középosztály, jobbak az egészségügyi mutatók. A középosztály szélesedése és gazdagodása pedig részben annak a következménye, hogy a szegényebb néprétegekbe születettek számára is a lehető legszélesebb lépcsőket építik meg felfelé, és könnyen lehet belőlük tisztes életkörülményeket elérő szakértő, vezető vagy éppen oktató. Ennek egyik legfontosabb eszköze a széleskörű és jó minőségű oktatás, amely mindenkit, aki hajlandó rá, képes akár a legmagasabb szintig feljuttatni.
Ez a befolyás egyre erőteljesebben érvényesül, mert az országok versenyképességét a magasabb hozzáadott (tulajdonképpen szellemi) értéket teremtő munkakörök sokasága erősíti meg. Az automatizáció igen gyors fokozódásával a fizikai munka szerepe pedig leértékelődik. Egy minap megjelent tanulmány szerint Magyarországon már ma is több mint félmillió állást - amely a munkahelyek 12 százaléka - lehetne automatizálni, robotizálni. Azaz egyre szűkebbé válik a munkaerőpiac az alacsony képzettségi szinteken. Jelenleg Európában és Magyarországon is munkaerőhiány van a kékgalléros munkaerő (a szakmunkások) piacán a jelentős kivándorlás, a gazdasági szerkezet átalakulása és demográfiai okok miatt. Hosszú távon azonban a jelenlegi kavarodásból az fog jobban kijönni, aki tanul, és ezáltal magasabb jövedelemre tesz szert. Aki pedig keveset tanul, egyre rosszabb helyzetbe kerülhet.
Ezt nem nehéz belátni, hiszen az egyre drágábbá váló egészségügyi ellátásokat a leggazdagabb országok kivételével sehol sem tudja az állam teljes egészében finanszírozni. Ezért jönnek az egészségügyi magánszolgáltatók és az egészségbiztosítók , amelyek természetesen fizetségért cserébe teszik elérhetővé a kornak megfelelő színvonalú kezeléseket. Akinek nincs pénze, nem számíthat igazán jó ellátásra. Így aztán azokban az országokban, ahol korlátozott a társadalmi mobilitás (például a gyenge vagy leépülő oktatási rendszer miatt), az egészségi mutatókon is látszik vagy látszani fog ez a korlát.
A cukorbetegség ebből a szempontból olyan, mint a lakmuszpapír. Az Eurostat szerint például Görögországban az eltérés különösen magas: az alacsonyan képzett emberek mintegy 15 százaléka számolt be cukorbetegségről, szemben a legiskolázottabbak 4 százalékával. Ez részben annak a következménye, hogy az alacsony iskolázottságú emberek aránya nagyobb az idősebb népességcsoportokban, a cukorbetegség kockázata pedig az életkorral növekszik , illetve az alacsonyabb iskolai végzettségűek gyakran rosszabbul táplálkoznak, és több közöttük az elhízott, ami a cukorbetegség fontos kockázati tényezője.
A WHO becslése szerint 2014-ben 422 millió felnőtt volt cukorbeteg globálisan. De a cukorbetegség előfordulása a világon majdnem megduplázódott 1980 óta: az akkori 4,7 százalékról 8,5 százalékra emelkedett a felnőtt lakosság körében. Az EU-tagországokban a felnőttek körülbelül 7 százaléka volt diabéteszes 2014-ben, de Dániában, Lettországban és Svédországban kevesebb mint 5 százalék, Görögországban, Portugáliában és Franciaországban pedig több mint 9 százalék volt az arányuk. Magyarországon az ismert cukorbetegek száma mintegy 800 ezer, de feltételezhető, hogy további 400 ezer ember érintett, aki azonban nem tud a betegségéről. Ennek megfelelően a magyar cukorbetegek aránya 8-12 százalék.
A diabétesz gazdasági költségei igen jelentősek. A kór és szövődményei megelőzésére és kezelésére az Európai Unió tagországai 2013-ban a becslések szerint 100 milliárd eurót költöttek. Ennek több mint negyedét a magas vércukorszint ellenőrzésére fordították, további egynegyedet a diabétesz tartós szövődményeire, a fennmaradó részt pedig egyéb általános orvosi ellátásra költötték. Az OECD Observer szerint egyéni szinten is megszedi a vámot a diabétesz, hiszen ezzel a betegséggel alacsonyabb a valószínűsége, hogy valaki munkát kap, és ha foglalkoztatják is, többet van betegszabadságon, táppénzen, és általában kevesebbet keres.
Azaz ha valaki eleve szegényebb környezetből érkezik, kevésbé képzett, és még cukorbeteg is, akkor elég rosszak számára az átlagos minőségű élet elérésének esélyei. Ezért a cukorbetegség megelőzésének egyik legfontosabb tényezője - az unos-untalan emlegetett életmódváltás mellett - az elszánt tanulás.
Forrás: OECD Observer
