„Ez korral jár, ne törődjön vele!” Mit tegyek, ha nem vesz komolyan az orvos?

Olvasóink többségével megesett, hogy panaszai ellenére az orvos nem tett semmit, vagy elutasító magatartást tanúsított vele szemben, ez jól látható a közösségi oldalunkon olvasható kisebb közvélemény-kutatás válaszaiból. A probléma leginkább abban rejlik, hogy ezek a sérelmek többnyire nem jutnak vissza az orvoshoz, ezért – visszajelzés hiányában – nem is tudnak arról, hogy a páciens elégedetlen volt. Ha csak kisebb félreértésről van szó, vagy egy nem egyértelműen elmondott panaszról, akkor az orvos, igazi információk hiányában valóban nem tud szakmailag indokolt döntést hozni. Kivel ne esett volna meg, hogy úton a rendelő felé átgondolta a tüneteit, de mire odaért, részben vagy teljesen elfelejtette? A diagnosztikai módszerek (vérvétel, ultrahang stb) főképp akkor indokoltak, ha az alaptünetek – amiket a beteg felsorolt – alátámasztják azokat. Az évtizedekkel ezelőtt bevált módszer, hogy minden általános vizsgálatot automatikusan elvégeztek egy betegen, akár indokolt volt, akár nem, ma már kivitelezhetetlen. Ennek okai egyrészt a vizsgálatok anyagi hátterében, másrészt pedig abban rejlik, hogy az orvosi protokollok behatárolják a lehetőségeket. Vagyis az orvos úgy kér vizsgálatot, ahogyan az indokolt.

Szakmai protokoll: az aktuálisan végzett meghatározott egészségügyi ellátás, kezelés, beavatkozás, a beteg menedzsment elvégzéséhez szükséges események és tevékenységek rendszerezett listája, a szakmai irányelvek és módszertani levelek ajánlásainak figyelembevételével.

Láthatóan sok az olyan beteg, aki elégedetlen az orvos-beteg kommunikációval, de tétovázik a panasz kinyilvánításával a megfelelő hivatalos betegjogi illetékesek felé. Pedig minden orvosi rendelő vagy intézmény jól látható felületein szerepelnek a betegjogi képviselők elérhetőségei. Mint ahogy korábban megírtuk, a betegjogi képviselet intézménye ingyenes, az állam által nyújtott jogvédelem. A betegjogi képviselő a rendelkezésére álló keretek között védi a betegek jogait, illetve elősegíti, hogy ezeket a jogokat az emberek megismerjék, és érvényre tudják juttatni. Amikor egy páciens panaszkodik, hogy megsértették egy rendelésen, néha elragadják az indulatai. Megesik, hogy úgy kezdi a mondatát: „nekem jár”, „magának az a dolga”, „nehogy már megmondja nekem”,”minek fizetem a TB-t?”.  A betegjogi képviselők feladata közel sem egyszerű.

A probléma abban is rejlik, hogy minden, ami elhangzik egy orvosi viziten, az ajtók mögött marad. Így bizonyítani legtöbbször lehetetlen. Az egyetlen bizonyítási módszer az lehet, ami írásban rögzítésre kerül, vagyis amit az orvos az anamnézis során rögzít. A téves diagnózis vagy figyelmetlenségből nem észrevett tünet, sok esetben az ügyeleteken vagy kórházakban végződik. Alapvető fontosságú, hogy az egészségügyi szakemberek együttműködjenek a betegekkel, és megfelelő módon kezeljék a visszajelzéseket, még akkor is, ha számos kellemetlenséggel járhat számukra.

Tájékoztatáshoz való jog: a betegnek joga van arra, hogy számára érthető módon kapjon tájékoztatást figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, ahogyan arra is, hogy szükség esetén tolmácsot vagy jelnyelvi szakértőt biztosítsanak neki.

Meg kell említeni a betegek kiszolgáltatottságát is. Amikor meglátogatja háziorvosát panaszaival, válaszokat és további lépéseket vár a feltételezett betegségével kapcsolatban. Lehet ez gyógyszer felírása, vagy egy vérvétel. Ha az orvos nem veszi komolyan, joggal érezheti úgy, hogy nincs hová fordulnia. Amennyiben nem szűnnek a panaszok, marad az ügyelet hívása. De a háziorvoshoz a továbbiakban is járnia kell, folyamatosan kapcsolatot kell tartania. A megingott bizalom a jövőbeli kommunikációra is rányomja bélyegét, és ez sem a betegnek sem az orvosnak nem jó.

Egy figyelmes és kiváló orvos akár a legapróbb elszólásból is képes diagnózist felállítani. Ha a beteg nevetve, félmondattal megemlíti, hogy többször kiszárad a szeme, kiderülhet egy rendkívül komoly autoimmun megbetegedés is. Ha a páciens napjainak természetes része a felfújódás és csak a tünetre keres megoldást, egy kivizsgálási sorozat végén akár daganatra is fény derülhet, olyan stádiumban, ami még gyógyítható.

Betegként érdemes arra törekednünk, hogy az orvosnál járva világos és tiszta képet tudjunk elmondani a tüneteinkről. „Ami nem látszik” rajtunk, csak érezzük, arról az orvos nélkülünk nem tud véleményt formálni.