Kétféle mentős van. Akinek már van sérve és akinek lesz. Azt szoktuk mondani, hogy a gerincsérvet egy ápoló tulajdonképpen a belépési papírjaival kapja, csak azt a borítékot jóval később bontja ki. Persze, a munkánk során igyekszünk mindig óvatosan, magunkat is kímélve mozgatni a betegeket, de ez nem mindig lehetséges. Gyakran kell lehetetlen pózokban emelni, illetve nem ritka az extrém súlyú beteg, akinél még a különböző fogó alkalmatosságokkal ellátott hordágy emelése is rendkívüli megterhelést ró az ember gerincére.
Szakmai ártalom: a gyakori emelés következményei
Az első komoly jel, ami arra utalt, hogy valami nincs rendben a derekammal, az volt, amikor 25 éves korom körül ültem egy irodában, oldalra lehajoltam a széken, hogy kivegyek valamit a táskámból. Ez önmagában nem egy megterhelő mozdulat, mégis alig bírtam felegyenesedni. Aznap úgy közlekedtem, mint a pingvinek. Az orvosnál aztán kiderült, hogy kezdődő gerincsérvem van. Amikor rákérdezett, hogy emeltem-e nehezet, vagy volt-e olyan mozdulat, ami különösen megterhelte a gerincemet, eszembe jutott, amikor egy pest megyei kereszteződésben kisodródott autó egyik utasát a hátsó ablakon keresztül húztuk ki a kollégámmal. Nagyon nehéz volt, és utána valami fura melegséget éreztem a derekamban. De nem fájt. Illetve lehet, hogy fájt, de az adrenalintól nem igazán éreztem.
Mit kell tudni a gerincsérvről?
A gerinc csigolyái között lévő porckorong kettős állományból épül fel. Az egyik a belső részen található kocsonyaszerű anyag, ami egyfajta magként funkcionál. A másik az ezt körülvevő rostos gyűrű. Túlzott terhelés hatására ez a kocsonyás anyag elkezd kitüremkedni, és nyomja a gerincből kilépő idegeket. Erre a leggyakoribb példa az elsősorban ülőmunkát végzőknél kialakuló lumbágó , vagy isiász. Ilyenkor az ülőideget nyomja a porckorong belső állománya, ami gyakran elviselhetetlen fájdalmat okoz. Ráadásul ez a fájdalom nem lokalizálódik feltétlenül a deréktájékra, hanem követheti a nervus ischiadicus, a leghosszabb idegünk lefutását a lábban, egészen a lábfejig.
Az idő előrehaladtával nekem sem csak a derekam fájt: a szúró, kínzó érzés megjelent a fenekemben, a combomban, majd a vádlimban is. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy 2013-ban egy nem szakszerű masszázsnak köszönhetően ki is szakadt. Hogy ez mit jelent? A kocsonyás állományt körbevevő rostos gyűrű megszakadt, és a kocsonyás rész ezt követően szépen elvándorolt, és elkezdte a korábbinál jóval erősebben nyomni a kilépő idegeket. Már maga a "kiszakadás" is elképesztő fájdalommal jár, ahogy az azt követő úgynevezett "aktív" időszakok is nehezen viselhetők.
Hogyan kezelhető?
Gyakran mondják, hogyha a gerincsérv kiszakad, akkor csak a műtét segíthet , melynek során különböző műtéti technikákkal (leggyakrabban lemezeléssel) megerősítik a gerincet. Nekem a kiszakadás már 8 éve megtörtént, és még mindig megvagyok műtét nélkül. Ennek titka nálam a mozgás. A gerinc melletti izmokat meg kell erősíteni, és törekedni kell a normál testsúly megtartására. Ami nekem még nagyon bevált, az az úgynevezett McKenzie torna: egy gyógytornászok, mozgásterapeuták által alkalmazott módszer, melynek során azokat az izmokat mozgatják meg, melyek a sérv körül a gyulladások következtében letapadtak, és a keringésük gyengült. A módszer érezhető és látványos javulást eredményez, engem például többször húzott már ki a csávából. Fontos azonban, hogy a McKenzie gerinctornát csak szakemberek útmutatása alapján, pontos "betanítás" után használjuk, ugyanis minden apró mozdulatra, tartásra nagyon kell figyelni, mert ha rosszul alkalmazzuk, nemhogy nem használ, hanem még árthatunk is vele magunknak.
