Az atkák a pókszabásúak osztályába tartozó élőlények, amelyek emiatt értelemszerűen nyolc lábuk és csáprágójuk is van. Hihetetlen, de egy 0,3 milliméteres példányon ezek a szervek éppen olyan jól teszik a dolgukat, mint a szabad szemmel is jól látható rokonaikon. (A mikroszkópos felvételeket tartalmazó mellékelt videón ez jól megfigyelhető.) Mivel ezeket az atkákat nem lehet kimutatni csecsemőkön, sőt a kevés faggyút termelő kisgyerekeken sem, feltehetően a szülők (leginkább az anyák) adják át őket, méghozzá hatalmas valószínűséggel, hiszen a 20-30 éves korúak gyakorlatilag 100 százalékának arcán előfordulnak ezek az apró, átlátszó lények, amelyek a pórusainkban elrejtve, az arcszőrtüszők gyökerénél élnek mind a férfiak, mind a nők esetében.
Az arcatkák élettartama csak pár hét. Ezalatt egyáltalán nem ürítenek, hanem a salakanyagot a saját testükben tárolják. Ez igazán rendes dolognak látszik, de adott esetben ez a vonás mégis bajt okozhat, ahogy azt mindjárt látni fogjuk. Az viszont nem teljesen világos, hogy egyszerű élősködőkről van-e szó, vagy szimbiótákról .
Parti az arcunkon
Az arcatkák életmódjáról tudjuk, hogy nappal a pórusok mélyén alszanak, illetve a bőr hidratálása érdekében termelődő faggyút fogyasztják. Éjjel pedig előmásznak a rejtekhelyükről, és az arc felszínén partiznak, ahogy a Live Science írja. Mivel elsősorban élelmiszerforrást látnak bennünk, azokhoz a helyekhez vonzódnak a leginkább, ahol a legnagyobbak a pórusaink, beleértve az orcákat, az orrot és a homlokot. A Clinical and Experimental Dermatology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a fertőzött tüszők egyidejűleg féltucat atkának nyújthatnak kényelmes élőhelyet. Pusztulásuk előtt a petéiket is ott rakják le.
Néha előfordul, hogy az atkák túlságosan elszaporodnak. Normális esetben az arcbőr egy négyzetcentiméterére 1-2 atka jut, de ez a szám akár a tízszeresére is emelkedhet. Ennek oka valószínűleg a stressz, amely a kutatások szerint megváltoztatja a szőrtüszőkben lévő faggyú kémiai összetételét, s ezt a menüt jobban szeretik az apró pókszabásúak. Amikor pedig a nagy tömegben élő lények elpusztulnak, a testükben felgyülemlett salakanyag nagy dózisban szabadul ki a benne lévő baktériumokkal együtt.
Ha a stressz miatt legyengül az immunválasz, a mikrobák képesek gyulladást okozni, aminek következtében vörös foltok jelennek meg a pórusok környezetében. Ez az úgynevezett rosacea betegség, amely a legtöbb esetben antibiotikummal kezelhető. Az ellene alkalmazott gyógyszer a baktériumokat (köztük a főszerepet játszó Bacillus oleroniust ) elpusztítja, azonban az atkákat nem.
Ha elszaporodnak, veszélyessé válnak
Az atkák irritálják a pórusokat, emiatt fokozódik a faggyútermelés, ami pattanások, kiütések, göbök megjelenését vonja maga után. Ha ilyenkor csökken a bőr ellenállóképessége, az atkák képesek elszaporodni, sőt bejuthatnak a bőr mélyebb rétegeibe is, ami gyulladást eredményezhet. Ez az említetteken kívül például felelős lehet a férfiak (androgén) alopecia betegségéért, azaz a kopaszodás egy fajtájáért. A szőrtüszőatkák két jól ismert faja a Demodex folliculorum és a Demodex brevis. A D. folliculorum befurakszik a hajtüszőkbe és elszívja a táplálékot. Emiatt megritkul, egészségtelenné válik a szőrzet, a haj, a környező szövetek pedig begyulladhatnak. A D. brevis az, amelyik elsősorban az arcunkon él, a már korábban felsorolt okok miatt szintén különféle gyulladásos bőrbetegségeket okozhat.
A legmeglepőbb ezekben a velünk élő parányi lényekben, hogy a különböző genetikai hátterű embereknek másféle atkáik vannak, ami abból a vizsgálatból derült ki, amely az egyes emberek DNS-ét és az arcukon található atkákat vetette össze. A vizsgálatot irányító Michelle Trautwein , a kaliforniai Tudományos Akadémia entomológusa szerint eredményeik nem csak az atkákról beszélnek, hanem az emberi őstörténetről és a migrációról is.
