Általa az adott testrészről pontos, kétdimenziós, sőt modern berendezésekkel már háromdimenziós képet is előállíthatnak.
A CT-vizsgálatnál a kibocsátott röntgensugár a testen áthaladva a különböző szövettípusokban különböző mértékben gyengül, s ezt a gyengülést detektorokkal mérjük. A több irányból végzett mérés egy ún. absorpciós matrixot hoz létre, ami képelemekből, ún. pixelekből áll. A vizsgálat során a test körül egy olyan szerkezet forog körbe, amelyben a test egyik oldalán van a röntgencső, a másik oldalán pedig a detektorkomplexum. Forgatás közben a körív mentén mért sugárelnyelési értékeket hozzárendeljük a megfelelő képpozícióhoz, s így megkapjuk a körben lévő pontok elnyelési értékeit.
A CT- vizsgálat indikációi
CT-vizsgálat indikált minden olyan esetben, amikor a laboratóriumi vizsgálatokkal, a hagyományos röntgenvizsgálatokkal, az ultrahangvizsgálattal nem sikerül a pontos diagnózist megállapítani.
Nagy segítség lehet a CT-vizsgálat:
- fejlődési rendellenességek megállapításánál: a pontos anatómiai feltérképezés a cél;
- gyulladásos betegségeknél és azok szövődményeinél (tályog);
- érbetegségeknél: érszűkület, értágulat;
- tumoros betegségeknél: a tumor kiterjedése, érellátása, metasztázisok keresése;
- agyvérzés, agyi infarktus feltérképezésénél.
A CT-vizsgálat menete
Különösebb előkészítést a CT-vizsgálat nem igényel. Az intravénás kontrasztanyag adása miatt a beteg a vizsgálatot megelőző 4-6 órában nem ehet, csak szokásos gyógyszereit veheti be. (Ezzel a hányinger és a hányás lehetőségeit csökkentjük.)
Miután a beteg felfeküdt a vizsgálóasztalra, az operátor beállítja a vizsgálandó testrész helyzetét, amit ezután megváltoztatni nem szabad.
Minden CT-vizsgálat ún. topogram (digitális röntgenkép) készítésével kezdődik. Ezen a topogramon jelölik ki a vizsgálandó terület alsó és felső határát, a szeletvastagságot, és a szeletek közti távolságot.
A topogram elkészülte és a megfelelő vizsgálati paraméterek kiállítása után az esetek nagy részében először kontrasztanyag nélküli natív sorozat készül, majd ezután következik az intravénás kontrasztanyag beadása, és ugyanarról a régióról ismételt sorozat készítése. A kontrasztanyag az egyes anatómiai képletek jobb azonosításában, az ép és a kóros területek elkülönítésében, az erek ábrázolásában, vagyis a diagnózis pontosságában segít.
