Nem könnyű pálya. Vannak fáradt napok, nehéz pillanatok, döntések, amelyek súlya velünk marad. De amikor egy gyermek mosolyogva tér haza, és tudom, hogy mi is hozzátettünk a gyógyulásához, akkor minden a helyére kerül
– osztja meg velünk gondolatait Kovács-Vadas Szilvia, a Heim Pál Gyermekkórház ápolója.
Február 19-e a Magyar Ápolók Napja. Ilyenkor azokat ünnepeljük, akiknek a munkája nélkül elképzelhetetlen a gyógyítás. Magyarországon sajnos ez a szakma igencsak népszerűtlen: nemzetközi statisztikák alapján ugyanis itthon 5,5-5,7 ápoló jut ezer lakosra, ami jelentősen elmarad az EU-s átlagtól (8,4 ápoló). Ez azt jelenti, hogy nagyjából 14 ezer szakdolgozó hiányzik a felnőtt ellátásból Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szerint.
A helyzet ráadásul a közeli jövőben sem ígér pozitív változást, hiszen Magyarországon jelenleg a tizenöt éveseknek alig 1 százaléka szeretne ápoló lenni, ami komoly kihívás elé állítja az egészségügyet az utánpótlás tekintetében – derült ki a 2025-ös OECD-jelentésből, amely a tagállamok egészségügyi rendszeréről és a lakosság egészségügyi állapotáról ad átfogó képet. A tartós létszámhiány ápolói oldalról túlterheltséget eredményez, ami növeli a kiégés kockázatát, a másik oldalról pedig
Ápolók napja – kampányolnak a hivatásukért
A hazai helyzeten próbál változtatni kezdeményezésével Kovács-Vadas Szilvia, a Heim Pál Gyermekkórház gyermekápolója. A projekthez több egészségügyi terület képviselője is csatlakozott, akik személyes történetiken keresztül mutatják meg, mit jelent számukra ez a hivatás. Szó esik kihívásokról, érzelmi terhekről, ugyanakkor sikerekről, emberi kapcsolódásokról és azokról a pillanatokról is, amelyek megerősítik: érdemes ezt az utat választani. A kezdeményező tapasztalatai szerint gyermekápolónak lenni nemcsak munka, hanem felelősség és bizalom is:
a szülők a legféltettebb kincsüket bízzák ránk, és ezt soha nem veszem természetesnek. Amikor egy ijedt kisgyermek megnyugszik a kezünk alatt, vagy egy édesanya szemében látom a megkönnyebbülést, mindig eszembe jut, miért választottam ezt a hivatást.
A szervezők hangsúlyozzák: a technológiai fejlődés és a mesterséges intelligencia térnyerése mellett
Azok a szakemberek pedig, akik ápolói diplomát szereznek, számos karrierlehetőség közül választhatnak a klinikai munkától az oktatáson és vezetői pozíciókon át a betegjogi képviseletig.
A legfontosabb, amit mi adni tudunk, az a biztonság és a jelenlét, és nemcsak a gyerekek, hanem a szülők felé is. Egy-egy mondatnak vagy érintésnek van akkora súlya, hogy ez a gyógyítást is eredményesebbé teheti
– vallja Kovács-Vadas Szilvia, aki szerint a szakma leginkább azért népszerűtlen a fiatalok körében, mert nem ismerik. „Sokak fejében egy tíz-tizenöt évvel ezelőtti kép él, ami nem annyira csábító. A fizetés olyan, amilyen, a gondoskodást viszont nem lehet pénzben mérni. Mi együtt teszünk ugyanis egy közösségben, ahol egymásra támaszkodunk azért, hogy a gyerekek és a családok a lehető legjobb ellátást kapják. Az ápolói szakma tehát egy támogató közeg, amiben jó dolgozni.”
Az ápolók a "remény őrzői"
A szakma nehézségei kapcsán Szilvia elismeri: az ápolói hivatás nem könnyű, már csak a két műszakos munkarend miatt sem. Fontos viszont tisztában lenni azzal, hogy a munka, mit végeznek, pótolhatatlan. „Valódi embereken segíthetünk, és minden nap érezhetjük, hogy a munkánknak jelentősége van. Mi nem csak ápolunk, hanem jelen is vagyunk, és néha a jelenlétünk az, ami a legtöbbet számít. A pozitív visszajelzések pedig mindig megerősítenek abban, hogy jó helyen vagyok.”
„Amióta az eszemet tudom, biztos voltam benne, hogy ez lesz az én utam. Ugyanolyan lelkesedéssel végzem ma is, mint az első napomon. Egy gyermek mosolya a legnagyobb elismerés.” Polyák Martin Benjamin gyermekápoló szerint az ő munkájukat „nem lehet receptre felírni – jelenlét, empátia és szív kell hozzá.”
Itt nincs rutin nap. Itt percek alatt változhat meg minden. Itt az élet törékenysége nem elmélet, hanem valóság, amit nap mint nap a kezünkben tartunk. Az intenzíven minden mozdulatnak súlya van, minden döntésnek következménye. Itt nem lehet félig jelen lenni. Ez a munka lelkileg és fizikailag is embert próbáló. Megtanít alázatra, kitartásra és arra, hogy az életet soha ne vegyük természetesnek. Az intenzíven nemcsak a betegeket ápoljuk – a családok reményét is őrizzük, sokszor akkor is, amikor ők már alig mernek hinni benne
– mondja Vadas József intenzív szakápoló, aki szerint igazán gyógyító ereje annak van, ha a szakértelem és az emberség együtt vannak jelen.
Fotókon a szakdolgozók
Hogy több fiatal döntsön az ápolói szakma mellett, egy fotósorozattal is népszerűsítik azt. A gyermek- és felnőtt intenzív osztályokon dolgozó ápolók mellett gyógytornász, szülésznő és mentőápoló is csatlakozott a kezdeményezéshez: az ország számos pontjáról jelentkeztek a fotózásra, és arcukat vállalva álltak ki az ügy mellett. A képek a galériára kattintva érhetők el.