"Éhségsztrájk - a jobb egészségügyi ellátásért, egy jobb életért" - az alábbi feliratú molinó mellett éhségsztrájkolt Paluch Zoltán egy héten át. A Polgárban élő férfi ez idő alatt semmilyen ételt nem vett magához, csak vizet ivott. Végső elkeseredettségében szánta el magát az éhségsztrájkra, mint mondta, enniük már amúgy is alig van mit, hiszen felesége és saját gyógykezelésére gyakorlatilag minden pénzük elmegy. Azért választotta a tiltakozás ezen radikális formáját, hogy felhívja a figyelmet az egészségügy tarthatatlan helyzetére .
Nincs pénze minden betegségét kezeltetni
Feleségét cukorbetegsége miatt a férfi rendszeresen kórházba hordja, nem ritka, hogy heti 2-3 alkalommal is felkeresik a debreceni intézményt. "Néhány betegségemről már le is mondtam, most már csak a cukorbetegségemmel, a gerincsérvemmel és az epilepsziámmal járok vissza az orvoshoz" - sorolta el a Paluch Zoltánné. A cukorbetegség egyik szövődményeként a látása is romlott, ami miatt egy 3000 forintos szemcseppet is felírt neki az orvos, nincs azonban pénze rá, hogy kiváltsa. Férje munkanélküli lett, és a nő rokkantsági ellátását is visszavették 50 százalékra annak ellenére, hogy panaszai csak megszaporodtak az utóbbi években. Tályog miatt is műteni kellett, a sebészetre pedig elmondása szerint kötszerrel együtt ment, mert azt sem tudtak minden esetben biztosítani.
Az egészségügyi ellátórendszer terheltsége és hiányosságai kapcsán nem csak feleségének, de Paluch Zoltánnak is vannak rossz tapasztalatai. Tavaly azért kellett felkeresnie az orvost, mert köszörülés közben egy fémszilánk pattant a szemébe, az orvos azonban nem tudta kellően ellátni, így azt javasolta, hogy keresse fel a Kenézy kórház sürgősségi osztályát. Hetven kilométert utazott a debreceni intézményig, ahol újabb órákat kellett várnia, mire sorra került. Az orvos megvizsgálta, majd közölte: a szeme csak megsérülhetett , de nem lát benne szilánkot, szemészeti ügyelet azonban a hétvégén nincsen, sürgősségire pedig csak abban az esetben jöjjön, ha "csákány van a szemében". Egy szemcseppet írtak fel neki és azt javasolták, hogy jöjjön vissza a hét elején, ha a szeme még mindig fáj - mondta el a férfi.
Éhségsztrájk a parkolóban
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a feleségének vérvételre kellett mennie, de reggel kilencnél korábban nem fogadták, így a vérvétellel együtt fél 10-10ig egy falatot sem ehetett. "Egy cukorbetegnek ez hosszú idő, így rosszul is lett, de a kórházban ennek ellenére sem engedték előre. Tényleg rengetegen voltak a váróban, de ezt a feleségem nem tudta volna kivárni" - panaszolta a férfi.
Elkészített hát egy molinót, amelyen az Alaptörvényből idézett az emberi méltóságra és egészségügyi ellátásra vonatkozó passzusokat, majd a kórház parkolójában éhségsztrájkba kezdett. Március 6-a és 12-e között kint aludt az autójában, és vízen kívül semmit nem vett magához. "Az éhségsztrájk nem a kórház, vagy az ott dolgozók ellen szólt, hiszen ők is csupán elszenvedői az egészségügyben zajló, gyalázatos folyamatoknak. Nem szimpatizálok semmilyen párttal, úgy gondolom, hogy az emberek egészsége pártpolitikai érdekeken felül álló ügy. Arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a helyzet tarthatatlanná vált a kisemberek számára" - hangsúlyozta Paluch Zoltán.
Felesége kérésére tért haza egy hét után, aki féltette, hogy a gyenge egészségi állapotú férfi az életével fizethet az önmegtartóztatásért. Azt ígérte azonban, hogy március 15-én Budapesten folytatja a demonstrálást, és mindent megtesz azért, hogy a döntéshozók elefántcsonttornyukból az átlagemberek felé fordítsák a tekintetüket.
