Egy hétfőn közzétett tanulmány szerint az autizmusban szenvedő kisgyermekek esetében nagyobb a megnagyobbodott amigdala előfordulásának valószínűsége - annak az agyi területnek, amely az arcfelismeréssel és a kulcsérzelmek kifejezésével áll összefüggésben.
Az Archives of General Psychiatry szakfolyóirat májusi számában megjelent tanulmányban 50 autista és 33 kontroll csoportba tartozó kisgyermek mágneses rezonancia
A kontroll csoport tagjaival összehasonlítva az autizmusban szenvedő gyermekekben nagyobb valószínűséggel fordult elő amigdala megnagyobbodás.
"Az amigdala növekedési útja kétéves kor előtt felgyorsul az autizmus során, és kisgyermekkorban megnagyobbodott marad" - számolt be Matthew Mosconi munkatársaival az Észak-Karolina Egyetemen. "Az amigdala megnagyobbodás a kétéves autista gyermekekben nem áll arányban az egész agyi növekedéssel, és négyéves korban is aránytalan marad."
A kutatók a gyermekek megfigyelését követően azt állították, hogy az amigdala megnagyobbodás összefügg azzal, hogy a gyermekek képtelenek állni mások tekintetét, és képtelenek arra, hogy odafigyeljenek másokra - ezek az alapvető viselkedési formák jelzik előre a későbbi szociális és nyelvi funkciókat az autista gyermekekben.
"A mágneses rezonancia vizsgálatok eredményeiből, a koponya kerületéből és a posztmortem vizsgálatokból következtetve kijelenthetjük, hogy az agytérfogat megnagyobbodása az autizmus jellegzetessége, és ez a legnagyobb valószínűséggel az első év vége felé jelenik meg" - írták a tanulmány szerzői. "Az amigdala kulcsszerepet játszik az arckifejezések fiatalkori feldolgozásában és az agykéreg területeinek értesítésében egy bizonyos esemény jelentőségéről. A fejlődés korai szakaszában jelentkező amigdala-rendellenességek tehát gátolják, hogy megfelelő jelentőséget tulajdonítsanak az arcoknak és a társadalmi érintkezéseknek."
Copyright AFP [2009] / Translation Medipress
Animáció: HáziPatika.com
