A magyarok legnagyobb része úgy áll az egészségügyi szolgáltatásokhoz, hogy ezekre akkor van szükség, ha az embernek valami baja van. Amíg pedig egészséges, addig felesleges orvoshoz járnia. Azaz az egészségügyi szolgáltatásokra úgy tekintenek, mint valamiféle szervizre . Persze tisztában vannak vele, hogy ez azért nem egészen így működik, és egyébként is ritkábban "szervizeltetik" magukat a szükségesnél, de ha nagyjából jól vannak, úgy vélik, hogy felesleges kiadásba verniük magukat. Az orvos pedig, ha gyorsan túl akarnak esni a vizsgálatokon, sokba kerül.
Ráadásul a magyarok 12 százaléka kitűnőnek, 49 százaléka jónak és 34 százaléka kielégítőnek tartja egészségi állapotát, és csak 5 százalék véli úgy, hogy rossza az egészsége . Emiatt is járnak a szükségesnél kevesebbet orvoshoz felülvizsgálati, szűrési, megelőzési vagy oltási célból. Persze, a tartózkodásnak az is oka, hogy az embereket elvadították az egészségügytől. Az állami intézmények közül soknak igen leromlott az állapota és rossz a felszereltsége. Kevés az orvos és a szakszemélyzet, ami a gyógyítók túlterheltségéhez vezet, ez pedig aztán a betegeken csattan. Az állam feleannyit fordít egy állampolgárra vetítve egészségügyi célra, mint a fejlett nyugat-európai országok, de térségünk átlagától is elmaradtunk. Viszont még mindig él és virul a hálapénz intézménye, pedig a borítékot zsebre vágó orvosok már nemigen tudnak előnyöket adni cserébe, így a paraszolvencia egyre kevésbé megvesztegetésnek, inkább zsarolásnak tűnik. Sok orvos ezért elutasítja ezt a gyakorlatot, és az egyre számosabb magánorvosi szolgáltatók is harcolnak a jelenség megszüntetéséért.
Kettőn áll a vásár
Csakhogy az áldatlan állapot felszámolásáért nemcsak azok tehetnek, akik elfogadják a pénzt, hanem azok is, akik adják. Kérdés tehát, hogy a közvélekedés miként és milyen gyorsan változik meg abban az irányban, hogy ha már fizetni kell, akkor ne az orvosbáróknak vagy a kórházi osztályokon és rendelőintézetekben grasszáló hétszilvafás nemeseknek fizessünk, hanem tisztességes piaci szolgáltatásokért.
Ez ügyben feltettünk néhány kérdést olvasóinknak. S bár a kapott eredmények a legkevésbé sem tekinthetőek reprezentatívnak, mégis betekintést engednek abba, ahogy ma mi, magyarok 2017 karácsonyához közeledve a fizetős egészségügyi szolgáltatásokra gondolunk.
Alapkérdésünk az volt, hogy a magyar polgár adna-e egészségügyi szolgáltatást ajándékba. A kérdés azért jogos, mert ajándékba olyasmit adunk, aminek valós értéket tulajdonítunk, másrészt, amiről reméljük, hogy örömmel el is fogadják. A válaszadók 47 százaléka jelezte, hogy adna ilyen ajándékot, míg a minimális többség, azaz 53 százalék nem. Mivel ahhoz, hogy ilyen szolgáltatást ajándékozhassunk jól kell ismerni a fogadó fél helyzetét (ez pedig a legtöbb esetben közeli kapcsolatot feltételez), korlátozott azok köre, akiket megcélozhatunk ilyesmivel. Ezért a 47 százalék elég magas értéknek tekinthető.
Mennyire nyúlnánk a zsebünkbe?
A másik alapkérdés az ajándékozás mértékének megállapítása volt. Tudjuk, hogy egy magánorvosi vizit átlagos ára manapság mintegy 15 ezer forint. Így arra voltunk kíváncsiak, hogy ezt az összeget vajon mekkora arányban lennének hajlandóak túllépni az ajándékozók. A válaszokból az derült ki, hogy 60 százalék maximum 15 ezret adna, 40 százalék pedig akár ennél is többet. Ez ismét azt mutatja, hogy az emberek a jó minőségű egészségügyi szolgáltatásra komoly értékként tekintenek, amelyre sokan magas összeget is áldoznának.
Végül kíváncsiak voltunk hogy milyen szolgáltatást ajándékoznának a legszívesebben. A fogorvosi szolgáltatások vagy az alvásvizsgálat népszerűbbnek mutatkozott az általános felülvizsgálatnál vagy az intim tanácsadásnál, de például labor- vagy szemészeti vizsgálatot alighanem elég sokan adnának ajándékba, ha volna olyan személy, akinek ez hasznos.
Kérdezősködésünk alapján végül állíthatjuk (hangsúlyozva, hogy a felmérés távol állt a reprezentativitástól), hogy a szisztematikus kutatásokban megjelenő értékítélet, miszerint a magyar emberek számára az egészség a legfontosabb dolgok között van, ezúttal is igazolódott. Sokan ezt azzal is kifejeznék, hogy az egészség megőrzését vagy helyreállítását célzó, olykor drága szolgáltatásokat is ajándékoznának.
