A színek létezését a fizika egyszerűen magyarázza meg. Egy adott felületről csak bizonyos hullámhosszú fények verődnek vissza, a többi elnyelődik, ezért látunk különböző színben különböző dolgokat. A falevelek például azért zöldek , mert a bennük lévő klorofil az energiatermelés érdekében elnyeli a vörös és kék sugarakat, a zöld fényt viszont visszaveri. Azt gondolhatnánk, hogy ez a színérzékelést is megmagyarázza. De szó sincs róla. Sőt egy új kutatás az agyunkat nevezi meg színes világunk szülőhelyének.
Louis Armstrong híres számában, a What a Wonderful World -ben többek között a színek szépségéről énekel. Például ilyeneket: "Látom a fák zöldjét és a vörös rózsákat is... Látom az ég kékjét és a fehér felhőket... A szivárvány színei, olyan csodásak az égen, éppen úgy a szembe jövő emberek arcán." Ez a világ tényleg nagyon színes és látványos, csakhogy hamis. (Félreértés ne essék, nem az, ahogy Armstrong énekel.) A színek mindig lebilincselték az embereket. Jó ideje tudjuk azonban, hogy a színek érzékelése jelentős mértékben tanult képesség. Ezt felismerve jöttek rá az impresszionista festők, hogy az egyes árnyalatoknak helyiértékük van. Ha egyesével megnézzük a vászonra felkent pigmenteket, festékszemcséket, azok másmilyen színűek önmagukban és semleges térben, mint amilyennek a képen érzékeljük őket. A látvány nem a szemünkben, hanem az agyunkban születik meg.
Színtudatosság
A színtudatosság régóta megfejtendő rejtélyt jelent az idegtudomány és a pszichológia kutatói számára, akik jóideje vitatkoznak arról, hogy a színeket látók mennyit érzékelnek valójában. A Dartmouth College és az Amherst College közös tanulmánya megállapítja, hogy az emberek tisztában vannak a perifériás látás meglepően korlátozott színeivel, s a színes vizuális érzékelésünk nagy részét valószínűleg az agy építheti fel. Az eredményeket az Amerikai Tudományos Akadémia folyóirata, a PNAS tette közzé.
A vizuális tudatosság tesztelése során a kutatás résztvevői szemmozgás-figyelővel felszerelt virtuális valóság-kijelzőket viseltek, amelyek segítségével egy 360 fokos valós környezetben érezhették magukat. A virtuális környezetben történelmi helyszíneken tett túrák, utcai táncelőadás, szimfonikus zenekari próba és még sok más szerepelt, ahol a környezetüket egyszerűen a fejük forgatásával fedezhették fel a résztvevők. A szemmegfigyelő eszköz segítségével a kutatók pontosan tudták, hogy a megfigyelő milyen helyre figyel éppen, és szisztematikusan megváltoztathatták a vizuális környezetet, hogy csak azok a területek legyenek színesek, ahová a tesztelők néztek. A jelenet többi részét a periférián deszaturálták, azaz lecsökkentették a színek telítettségét (ami számítógépes grafikából , képfeldolgozásból sokaknak ismerős lehet), így azok a részek csak fekete-fehérben voltak láthatók. A kísérlet első sorozatát követően a megfigyelőknek feltették a kérdés, hogy észlelték-e a látási perifériájukon a színek hiányát. (A tanulmány itt látható videója bemutatja, hogy a perifériás színeket hogyan tüntették el a különböző jelenetekből.)
Csak a fókuszban számít a szín
A látóterünk - a perifériát is beleérve - körülbelül 210 fokosan kiterjed, ami valamivel szélesebb, mint amikor a karunkat kétoldalra kinyújtjuk. A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a legtöbb ember színtudatossága a látótéren belül egy kis területre korlátozódik. Amikor a kutatók a periférián a színek javát eltávolították, a legtöbben ezt nem vette észre. A legszélsőségesebb esetben a megfigyelők csaknem egyharmada nem fedezte fel, amikor a teljes látótér kevesebb, mint öt százaléka volt színes (ami megfelel a 10 fokos sugarú látószögnek). A résztvevők eléggé csodálkoztak, amikor később rájöttek, hogy nem vették észre a telítetlen perifériát, miután megmutatták nekik a virtuális jelenet változásait (lásd a videót).
Egy második kísérletben a résztvevőknek azonosítaniuk kellett, hogy a periférián milyen szín telítettségét szüntették meg. Az eredmények hasonlóak voltak az első tesztek tapasztalataihoz, azaz a legtöbb ember nem vette észre, amikor a periférián a színt eltávolították. A tévedések kizárására meglehetősen sok (csaknem 180) ember vett részt a két tanulmányban.
"Megdöbbentünk, hogy mennyire érzéketlenek voltak rá a résztvevők, hogy a látványviláguk akár 95 százalékából eltávolítottuk színt. Az eredményeink azt mutatják, hogy a gazdag, színes vizuális világ intuitív értelmezése nagyrészt hibás. Az agyunk valószínűleg kitölti ezeket a nagy hiányokat az érzékelési tapasztalataink alapján" - mondta a MedicalXpressnek Caroline Robertson, a Dartmouth College kutatója, a tanulmány vezető szerzője. A mostani kutatás mindenképpen előrelépést hozott a korábbiakhoz képest. A vizuális tudatosság korlátait értékelő korábbi tanulmányok gyakran arra támaszkodtak, hogy a résztvevők közvetlenül a számítógépük képernyőjén videókat néztek. A virtuális valóság élményének kiaknázásával ez a kutatási megközelítés újszerű, mivel a 360 fokos környezet jobban hasonlít arra, ahogyan az emberek megtapasztalják a való világot.
