Az egészségügyről szóló törvény a pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó különös szabályok között elsőként szögezi le, hogy a pszichiátriai betegek személyiségi jogait egészségügyi ellátásuk során - helyzetükre való tekintettel-fokozott védelemben kell részesíteni.
A pszichiátriai betegek jogai csak a törvényben foglaltak szerint, a feltétlenül szükséges mértékben és ideig, továbbá abban az esetben korlátozhatók egészségügyi ellátásuk során, ha a beteg veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít. Az emberi méltósághoz való joguk azonban ebben az esetben sem korlátozható.
Veszélyeztető a magatartás a jogszabályi definíció szerint, ha a beteg - pszichés állapotának zavara következtében - saját vagy mások életére, testi épségére, egészségére jelentős veszélyt jelenthet és a megbetegedés jellegére tekintettel a sürgős intézeti gyógykezelésbe vétel nem indokolt. Míg közvetlen veszélyeztető magatartásról beszélünk, ha a beteg - pszichés állapotának akut zavara következtében - saját vagy mások életére, testi épségére, egészségére közvetlen és súlyos veszélyt jelent.
A gyógyintézeti kezelések formái
Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésbe vétele történhet önkéntes gyógykezelés keretében a beteg beleegyezésével, vagy cselekvőképtelen beteg esetében a jogszabály által külön meghatározott személy kérésére, vagy azonnali intézeti gyógykezelést szükségessé tevő közvetlen veszélyeztető magatartás esetén, az azt észlelő orvos intézkedése alapján sürgősségi gyógykezelés formájában, illetve kötelező gyógykezelésként, a bíróság kötelező intézeti gyógykezelést elrendelő határozata alapján.
A pszichiátriai betegekre jogaira vonatkozó szabályok
A pszichiátriai intézetbe felvett betegeket az általánosan előírt tájékoztatáson túlmenően szóban és írásban is tájékoztatni kell jogaikról, különös tekintettel kötelező gyógykezelések esetén, a bírósági eljárás lényegére, a betegnek azzal kapcsolatos jogaira.
Minden pszichiátriai beteg jogosult arra, hogy
- pszichiátriai gyógykezelése lehetőség szerint családi, illetőleg lakókörnyezetében, továbbá
- pszichiátriai gyógykezelésére az állapotának megfelelő és a többi beteg fizikai biztonságát védő, a lehető legkevésbé hátrányos és kellemetlen módszerrel, illetve
- gyógykezelése során személyes szabadságának korlátozására feltétlenül indokolt esetben, csak veszélyeztető vagy közvetlenül veszélyeztető magatartása esetén kerüljön sor.
Személyes szabadságában bármely módon (akár fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerrel, illetve eljárással) csak a veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartású beteg korlátozható. A korlátozás csak addig tarthat, illetőleg olyan mértékű és jellegű lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges. A korlátozás elrendelésének oka lehet még, ha a sürgősségi, illetve a kötelező gyógykezelés alatt álló beteg engedély nélküli eltávozása másként nem akadályozható meg.
A pszichiátriai beteg esetében csak kivételesen korlátozható a betegnek az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való joga, abban az esetben, ha alapos okkal feltételezhető, hogy az a beteg gyógyulását nagymértékben veszélyeztetné, vagy más személy személyiségi jogait. A korlátozás elrendelésére kizárólag orvos jogosult.
Bár a betegnek joga van a terápiás foglalkoztatáshoz, de sem terápiás, sem egyéb munka végzésére nem kényszeríthető. Lehetővé kell tenni számára, hogy önként részt vehessen az intézet fenntartását szolgáló munkák végzésében is, ha ettől állapotának javulása remélhető, munkájáért ilyenkor azonban díjazásban kell részesülnie.
A pszichiátriai betegek jogaira és gyógykezelésükre vonatkozó szabályok megtalálhatóak az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 188-201. A. § szakasziban.
