A történelem során a pestis három nagy hullámban támadott. Az első járvány Egyiptomból indult, és a Justinianus-kori Bizáncban jutott tetőpontjára a VI. században. A második , és legkegyetlenebb hullám a XIV. századi Európa lakosságának közel felét elpusztító "fekete halál" volt. A harmadik hullám elsősorban Ázsiát érintette, ahol 1896-ban ütötte fel a fejét a betegség. A nagy fellángolások közötti időben sem tűnt el a betegség, csak bágyadtabban támadott. Sőt ma is itt van velünk, hiszen évente mintegy 2500 embert fertőz meg, s 2017-ben Madagaszkáron a Yersinia pestis baktériumnak egy olyan törzse okozott kisebb járványt, amely genetikailag nagyon közel áll a fekete halálhoz.
Ez a pandémia az Arany Horda által ostromolt Kaffa (ma Feodoszija) nevű városból indult, ahonnan a menekülő kereskedők hurcolták be Itáliába. Ez az 1347-49. évi nagy pestisjárvány volt Európa népesedéstörténetének máig legnagyobb katasztrófája. Magyarországot is érintette , bár kevésbé, mint Nyugat-Európát. Meglehet, még mérsékeltebb lett volna a hatása, ha Nagy Lajos nem folytat hadjáratot nápolyi uralmának fenntartása érdekében. A király a nápolyi pestis elől menekülve tért haza 1348 májusában. Bonfinitől azt írta, hogy a járvány a legnagyobb erővel 1348-49-ben pusztított, majd alábbhagyott.
A járvány eltérő erővel, de nagyjából tízévente visszatért a XVIII. század közepéig. Nem nagyon ismert, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc utolsó éveiben, 1708-tól hatalmas pestisjárvány sepert végig az országon. Az egész szabadságharc emberveszteségét 80 ezerre becsülik, de a kór közel ötször ennyi, azaz négyszázezer embert ragadott el. A fertőzés később is fel-fellobbant, de a Habsburg-birodalom határmenti vesztegzárállomásai elég hatékonyan akadályozták meg, hogy a kórt behurcolják az országba. A járványok emlékét ma már csak a sokfelé, de főleg az egykori Habsburg-birodalom határain belül (például Budapesten, Olomucban, Bécsben, Sopronban, Krakkóban) de Rómában is megtalálható emlékoszlopok , fogadalmi szobrok jelzik. (Nemrég a Los Angeles Times cikke pedig azt vetette fel, hogy a koronavírus áldozatainak az USA-ban kellene hasonlót állítani.)
A fekete halál hatásai
A pestisjárvány (1347-51) tönkretette az európai társadalmat. A pusztító esemény után négy évtizeddel az angol szerzetes és krónikás, Thomas Walsingham megjegyezte, hogy "annyi nyomorúság követi ezeket a betegségeket, hogy utánuk a világ soha nem térhet vissza korábbi állapotába". Ez a középkori kommentár a fertőzéstől és a haláltól való általános rettegés miatt fenekestől felfordult világról tudósít. A közösségek mégis magukhoz tértek. Az élet a bizonytalanság ellenére folytatódott, de nem a megszokott módon, hiszen a pestis veszélye továbbra is fennállt - írja a The Conversation magazinban megjelent cikkében Kriston R. Rennie, a Queenslandi Egyetem kutatója.
A francia szerzetes, Guillaume de Nangis arról panaszkodott, hogy a fekete halál utáni világot "nem tette jobbá a megújulás", mert a férfiak "fösvényebbek és kapzsibbak", valamint irigyek és civakodóak lettek, jobban belekeveredtek "verekedésekbe, vitákba és perekbe". A munkások akut hiánya is éreztette a hatását. Az 1320 és 1350 közötti Anglia állapotait bemutató Historia Roffensis (Rochester története) megjegyzi, hogy a termőföld "megműveletlenül maradt" egy olyan világban, ahol az emberek a mezőgazdasági termeléstől függtek. Az áruhiány is hamarosan megjelent, és néhány földtulajdonost arra kényszerített, hogy a művelés fenntartása érdekében a bérleti díjakat csökkentse vagy elengedje. "Ha a munkások nem dolgoznak, akkor a papoknak és a lovagoknak kell földművelőkké és pásztorokká válniuk, vagy pedig odavesznek a táplálék hiánya miatt." A segítség a hatalomtól érkezett. Az angol kormány 1349-ben kiadta azt a munkásokról szóló rendeletet, amely jogszabályban hagyta meg, hogy a férfiakat és nőket a pestis előtti 1346-as mérték szerint fizessék meg a munkájukért.
Más esetekben a gyógyulás gyorsabban történt. A francia karmelita apát, Jean de Venette szerint "a nők mindenhol könnyebben fogantak, mint általában", egyik sem volt terméketlen, és bőven voltak terhes nők. Sokan ikret és hármasikret szültek, a nagy halandóság következményeként megnyíló új korszakot jelezve. Aztán 1361-ben Angliába visszatért a pestis, a harmadik hullám pedig 1369-ben számos más országot is érintett. A negyedik és az ötödik hullám 1374-79-ben, illetve 1390-93-ban következett be. A pestis végül állandó elemévé vált a késő középkornak és a korai modern életnek, hiszen 1348 és 1670 között újra és újra felütötte a fejét néha hatalmas régiókban, néha csak néhány településen, de folytonosan jelezte, hogy a veszély nem múlt el.
A betegség semmilyen települést nem kímélt. Megjelent a falvakban és a városokban is, persze a legkíméletlenebbül azokon a településeken, ahol az emberek leginkább össze voltak zsúfolva. Londonban például szinte nem volt év, hogy ne találkoztak volna a kórral. De 1603-ban, 1625-ben és 1636-ban is jelentősek voltak a kitörések, majd az 1665-ös " nagy pestisjárvány " a város lakóinak 15 százalékát elragadta.
A katasztrófa kontrollálása
Habár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy akkoriban az emberek a tudatlanságuk miatt nem voltak képesek fellépni a járvány ellen. De ez nem igaz. Hasonlóan alkalmazták a távolságtartó intézkedéseket , mint amilyeneknek most vagyunk a részesei, elszenvedői. Sőt a kormányok akkoriban brutális szigorral tartatták be az intézkedéseket. I. Erzsébet királynő pestisorvosa például az 1578-as járvány idején folyamatosan támogatólag ellenőrizte a fertőzötteket és családtagjaikat, de Anglia egész területén kormányzati kezdeményezés gondoskodott róla, hogy a fertőzötteknek ne kelljen elhagyni az otthonukat élelemszerzés vagy munka miatt.
Pestisházakat is építettek, ahol elhelyezhették a betegeket és családjukat, hogy megvédjék az egészségeket. II. Károly angol király pedig 1666-ban elrendelte a városoknak, hogy "készen álljanak arra az esetre, ha bármilyen fertőzés felmerülne". Ha fertőzöttet találtak, akkor kivezették a városból, s a házát 40 napra bezárták, egy piros kereszttel és az "Urunk, könyörülj rajtunk!" felirattal jelezték a lezárás okát. Egyes esetekben akadályokat vagy egészségügyi kordonokat építettek, hogy elszigeteljék a fertőzött közösségeket.
Hiába hoztak azonban szigorú rendeleteket, ha azokat kijátszották. Ez történt 1720-22-ben Marseille-ben, ahol a pestis 100 ezer halottat hagyott maga után. Egy rendkívül fertőző betegség esetén elég, ha egy kis góc kialakul, és a ragály terjedése már nem biztos, hogy megállítható. A dél-francia nagyvárosban a kapzsiság miatt lett ilyen sok ember a betegség áldozata. A Grand Saint-Antoine kereskedelmi hajó Lévantból való megérkezése után a betegség halálos következményeinek elkerülése érdekében "megfelelő ellátást és gyógykezeléseket" késleltették és figyelmen kívül hagyták. A kór a város minden részén elterjedt, s pár héten belül már dühöngött a ragály. Kiderült, hogy ehhez elég volt a hajón hozott áru kirakodása érdekében kifejtett politikai és gazdasági nyomás, valamint egy korrupt orvos, néhány hamis egészségügyi számla, a betegség kezdeti terjedését vizsgáló tisztviselők korruptsága. A járvány tovaterjedését Dél-Franciaországból csak óriási erőfeszítésekkel tudták megakadályozni. Ez az eset is hozzájárult, hogy a pestis idejére hozott rendszabályok áthágóit súlyos büntetéssel fenyegették sok országban.
De nem csak a szigor létezett. Edmund Gibson , a londoni püspök kifogásolta a kormány intézkedéseit arra hivatkozva, hogy ott nem lehet élni, ahol a pestis kísért. Ahol a betegség "elszánt" ott a gyógymódnak is ilyennek kell lenni - vélekedett. Franciaországban például az utcákon, de olykor a városokon kívül is sátorkórházakat létesítettek, ahol a lehető legtöbb szalmazsákot helyezték el, hogy az emberek a gyógyulásukig vagy a halálukig ott tudjanak maradni.
Az élet újraindulása azonban nem volt könnyű ott, ahol a járvány komolyan lecsapott. Nagy Lajos például 1381-ben általános perhalasztást hirdetett az egész ország területére a pestisre hivatkozva. Zsigmond király pedig 1410-ben, amiatt, hogy Sopron csaknem teljesen elnéptelenedett az előző évi járványban, kiváltságokat adott a városba újonnan betelepülők számára.
