Ki gondolná, hogy a Ceaușescu-rezsim árvaházaiban sínylődő gyerekek (akiknek nem voltak játékaik, nem volt állandó nevelőjük, akihez kötődhettek volna, sőt, ételük sem mindig) még felnőtt korukban is hordozzák a kisgyermekként elszenvedett traumák következményeit, annak ellenére is, hogy jó körülmények között élő családok fogadták őket örökbe valamelyik fejlett nyugati országban - olvasható a The Conversation magazin cikkében .
Nemrégiben jelent meg az erről készült kutatás ismertetése a PNAS című tudományos folyóiratban. Ebben Nuria Mackes a londoni King's College kutatója és kollégái bemutatjuk, hogy az élet korai szakaszában az extrém hátrányok a felnőttkori agyszerkezet változásait eredményezi. Az árvaházakban tapasztalt koragyermekkori negatív hatások kisebb agyhoz, valamint az agyszerkezet regionális változásaihoz vezettek. Ezeknek a változásoknak egy része pedig idegrendszeri fejlődési problémákat, például ADHD-t okozott.
Ceaușescu élő hagyatéka
Tanulmány olyan adoptáltak csoportját vizsgálta, akik súlyos korai nélkülözésnek voltak kitéve, amikor a kommunista Romániában működő intézmények lakói voltak. Nicolae Ceaușescu rezsimjének bukása után az intézmények rettenetes körülményei a nyilvánosság elé kerültek, amit egy nagyszabású nemzetközi örökbefogadási kampány követett. A gyerekek életük további szakaszában már ápoló és szerető családokban éltek. Az angol és a román örökbefogadottak (ERA) című program több tanulmánya e gyermekek egy részének fejlődését követi (azokét, akik brit családokhoz kerültek). A tanulmány összehasonlító csoportját olyan brit örökbefogadott személyek alkották, akik nem tapasztalták meg az intézeti nélkülözést.
Hatéves korára sok gyermek, különösen azok, akik csak korlátozott időt töltöttek intézetben, teljes mértékben felépültek, s a kisgyermekkori hatás nem hagyott nyomot fizikai és kognitív fejlődésükön. Sok olyan örökbefogadottnál, aki hosszabb ideig volt intézetes, kognitív zavarok és mentálhigiénés rendellenességek (például az ADHD , autizmus) alakultak ki, valamint az IQ-juk is alacsonyabb maradt. Ezek a problémák gyakran a felnőttkorig elkísérték őket.
Mit mutatnak az agyról készült felvételek?
A kutatók ki akarták deríteni, hogy az agy fejlődésében bekövetkező alapvető változások magyarázzák-e a mentális egészségi rendellenességek kifejlődését. Ennek érdekében megvizsgálták a korai intézményi depriváció hatását a felnőttkori agy szerkezetére. Ennek érdekében a kutatás alanyainak agyáról MRI felvételeket készítettek.
Megállapították, hogy az intézetekben elszenvedett nélkülözés a fiatal felnőttkorra kisebb agyat eredményezett. Közvetlen kapcsolat volt a nélkülözés időtartama és az agy mérete között. Azaz minél hosszabb időt töltöttek az örökbefogadottak az árvaházakban, annál kisebb volt az agyuk. A kisebb agyméret ráadásul alacsonyabb intelligenciával és az ADHD több tünetével is összekapcsolódott.
Az agy frontális és temporális lebenyének néhány régiója különösen érzékenynek tűnt a nélkülözésre. A temporális régió egyes területein azonban kisebb mértékű változásokat észleltek, és ezekben az esetekben az ADHD is kevesebb tünettel jelentkezett, ami arra utal, hogy az agy a szerkezetének változását képes lehet kompenzálni. De nem annyira, hogy ne maradtak volna meg a nyomai a több mint húsz éve elszenvedett behatásoknak. Ezek az eredmények meggyőző bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy az élet korai szakaszában jelentkező szélsőséges hátrányok az agy fejlődésében a későbbi környezeti gazdagodás ellenére is tartós változásokhoz vezethetnek.
Mivel az agyszerkezet változásai nem mindig utaltak károsodásra, ezért további kutatásokra van szükség annak meghatározására, hogy miként lehet a legjobban megelőzni és kezelni a hátrányokból fakadó pszichiátriai állapotokat. Például a tanulmányban feltárt kompenzációs folyamatok felhasználhatók-e a kognitív képzésben az ADHD-tünetek csökkentésére az olyan embereknél, akik életük korai szakaszában deprivációt tapasztaltak.
