A szakember az Egészségügy öt dimenzióban című keddi konferencián beszélt a magyar egészségügy helyzetéről, előadását a Népszava szemlézte. Mint azt Orosz Éva hangsúlyozta, a huszonegyedik században az egymást követő kormányok egyike sem tartotta prioritásnak az egészségügyet, így a leszakadásunk még akkor is folytatódott, amikor a gazdaság teljesítménye lehetővé tette volna a felzárkózást.
Orosz Éva adatai szerint Magyarország egészségügye 2003 és 2018 között mindenféle mutatóban elmaradt a visegrádi és az EU15 országokétól. A professzor szerint ez annak ellenére is igaz, hogy a kormányzati kommunikációból azt halljuk, javult a népesség egészségügyi állapota. A javulás megítéléskor ugyanis nem lehet eltekinteni a hasonló fejlettségű országok eredményeitől. Míg Magyarországon alig emelkedett az egészségügyi közkiadások reálértéke, addig ez a visegrádi országoknál lényegesen dinamikusabb. 2006 és 2018 között a csehek 36, a szlovákok 44, a lengyelek 77 százalékkal növelték az egy főre jutó egészségügyi közkiadásokat reálértéken, ám itthon ez a növekedés mindössze 3 százalék volt.
Több tízezer haláleset lett volna elkerülhető
A professzor által vizsgált időszakban az egészségügy helyett a "szabadidő, sport, kultúra, vallásügyek" fejezetre költött összegek növekedtek erőteljesen, az utóbbi területek finanszírozása a V4-ekkel való összehasonlításban is kiugró. Orosz Éva kiemelte: a torz kormányzati elosztás nemcsak a pénzben, de elvesztett emberi életekben is mérhető.
A szűkös egészségügyi kiadások ugyanis korlátozták az ellátórendszer kapacitását, a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, a gyógykezelések minőségét, mindez pedig növelte az elkerülhető halálozások számát. 2010 és 2016 közötti időszakban például évente 46-49 ezer (összesen 285 ezer) 75 évesnél fiatalabb magyar halt meg megelőzhető vagy kezelhető betegségben.
Ha elértük volna Csehország egészségügyi színvonalát, akkor 95 ezerrel, ha Lengyelországét, akkor 85 ezerrel, ha Szlovákiáét, akkor 47 ezerrel kevesebben haltak volna meg az említett időszakban.
