Ismerjük meg!
A sóska (Rumex acetosa) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, évelő, lágyszárú növény. Magja apró, ennek ellenére csírázóképességét 3-4 évig megtartja. Levelei vastagok, nyíl alakúak, szélük ép, az alsók hosszú, a felsők rövid nyelűek vagy nyél nélküliek. Virágai laza bugavirágzatban állnak. Egyes vidékeken a nép nyelve bábikónak vagy rekenyének nevezi. A mezei sóska föld feletti részét fogyasztjuk, de a föld alatti részeit is hasznosítják gyógyászati célokra. Jellegzetes savanyú ízét az oxálsav tartalmának köszönheti Egész Európában őshonos, de megtalálható Észak-Amerikában és Ázsiában is. A Kárpát-medencében vadon is előfordul, szinte mindenhol megtalálható, hegyi réteken, lápos területeken, ligetekben, nedves, feltört és nem művelt talajokon. Jól tűri a hideget, a fagyot, viszont a meleget kevésbé bírja. A tápanyagban gazdag, inkább savanyú vagy közömbös talajt kedveli. Márciustól egészen késő őszig (tenyészidő) gyűjthető, de a legízletesebb a virágzás előtti (március-április) időszakban. A mezeis sóska a juhsóskával könnyen összetéveszthető, de ez utóbbi ugyan úgy felhasználható emberi fogyasztásra. A termesztett fajták között elsősorban a télállóságban és a levél színében, illetve méretében van különbség. Hazánkban kevésbé ismert az angol sóska (Rumex potientia L.) és a francia sóska (Rumex scutatus L.), amelyek abban különböznek a közönséges mezei sóskától, hogy télállóságuk jobb.
Miért jó?
Magas gyümölcssav-tartalmának köszönhetően frissítő, élénkítő hatású. Van, ahol fűszernövényként tartják számon.
A mezei sóskának ismert vizelethajtó, nyálkaoldó tulajdonsága, továbbá növeli a szervezet fertőzésekkel szembeni védekező-képességét, így kiváló immunerősítő tulajdonságú. A népi gyógyászatban vértisztító szerként alkalmazzák.
Hogyan fogyasszuk?
A sóska savanykás ízének étvágygerjesztő hatása van. A friss, gyenge sóskát egyébként a gyerekek is kedvelik.
Salátának, levesnek és főzeléknek kiváló. A feldarabolt sóskalevél a savanykás ízű levesnek kellemes pikáns ízt kölcsönöz.
Sok háztartásban a mezei sóskát spenóttal készítik el, és sóval, paprikával, tejföllel ízesítik.
Ha gyakran, illetve ha nagy mennyiségben fogyasztják, akkor az oxálsav- és a káliumbioxalát-tartalma kedvezőtlenül hathat a szervezetre, ezért mértékletes fogyasztása ajánlott. A feldolgozott növény mélyhűtőben kiválóan eláll.
Tippek - tanácsok
Aki konyhakertjében sóskát szeretne, az egyrészt vetheti, másrészt tőosztással szaporíthatja. A vetés ajánlott sortávolsága 30-40 cm. Tőosztás esetén egy tő 3-5 részre szedhető szét. Apró magja viszonylag nehezen csírázik, és a tavaszi gyomok hamar elnyomhatják, ezért érdemesebb talán tőosztással szaporítani. Erős gyökérzete jól hasznosítja a talajnedvességet, de ha öntözik, akkor még gyorsabban fejlődik.
Szerencsére nem sok kártevője van, leginkább a földibolha szokott kárt tenni benne.
A friss sóska hűtőszekrényben néhány napig minőségkárosodás nélkül eltartható.
Érdekesség
Szedését akkor érdemes kezdeni, amikor a lomblevelei a teljes nagyságot elérték, megvastagodtak. A betakarítás alkalmával ügyelni kell arra, hogy a fiatal leveleket ne sértsük meg, mert azzal a későbbi termést csökkenthetjük. A hűvösebb, esős időben gyűjtött sóska íze enyhébb, mint a hosszú száraz időszakban fejlődőé.
