Ismerjük meg!
A josta (Ribes nigrolaria) csak néhány évtizede létezik: a ribiszkefélék (Grossulariaceae ) családjába tartozik, a feketeribizli és a köszméte (egres, piszke) keresztezéséből jött létre. A nemesítés 1922-ben kezdődött Németországban, Kölnben, a Max Planck Intézetben. Az első keresztezéseket Lorenz végezte, majd dr. Rudolf Bauer fejezte be. Kereskedelmi forgalomba mind a növény szaporítóanyaga, mind maga a gyümölcs a hetvenes években került. Érdekes megvizsgálni, melyik "szülőjétől" mit örökölt: a tüskétlen cserje, hosszú hajtásaival inkább a ribizli, mint a köszméte cserjéjére hasonlít. A sötét színű, sima héjú, és szőr nélküli termés kb. 3 g súlyú, gyümölcsének húsa zöldes, apró magokat is tartalmaz. Ízét tekintve mindkét ősére emlékeztet, kellemes ízű, de hiányzik a tipikus feketeribizli-íz, a köszméte frissítő savanyúsága mellett az aromája inkább az áfonyáét idézi. Levelei közepesen nagyok, háromkaréjúak, fényesen zöldek, inkább a köszmétére hasonlítanak, mint a fekete ribiszkére. Vesszői és a rajta lévő rügyek alaktani szempontból a fekete ribiszkéhez állnak közelebb, de a vesszők színezettebbek, a rügyei testesebbek. Virágzása április első harmadában megindul. Sziromlevelei lilás színűek. A bogyók a fekete ribiszkénél nagyobbra, a köszméténél kisebbre nőnek. Július közepére általában beérik, bokronkénti termése négy termőév átlagában 3.6 kg.
Miért jó?
Szinte mindent "tud", amit a köszméte és a fekete ribizli: különösen sok C és B1, B2 vitamint tartalmaz. Savai jó hatásúak az emésztésre, antioxidánsai erősítik az immunrendszert. Száz grammjában 26-64 mg C vitamint találhatunk.
Könnyebben szedhető, mint a köszméte, mert nem tüskések az ágai, és nagyobb bogyói, dúsabb termése miatt egy-egy bokorról sokkal több gyümölcsöt szüretelhetünk, mint a feketeribizliről. Sokan azért is szeretik, mert nem olyan savas, mint a köszméte, és nincs meg a fekete ribizlire jellemző "orvosságos" mellékíze.
Hogyan fogyasszuk?
Friss fogyasztásra, befőzésre, mélyhűtésre és konzervipari felhasználásra egyaránt alkalmas.
Kitűnő frissítő leves, mártás, gyümölcslé és zselé készíthető belőle.
Tippek-tanácsok
Hűtőszekrényben 2 - 4 napig tartható el.
Hazánk éghajlata általában megfelelő a termesztéséhez. A faj mindkét szülője északi származású, ennek alapján a téli fagy a gyökérben, a szárrendszerben és a rügyekben nem tesz kárt. Meglehetősen igénytelen, a félárnyékot, a kötöttebb talajokat is jól bírja.
Érdekességek
A josta neve a keresztezett fajok német Johannisbeere, illetve Stachelbeere neveinek összevonásának eredménye.
Talán kevesen tudják, de agrárszakemberek számon tartják, hogy magyar nemesítés, keresztezés eredményeképpen magyar fajtaváltozata is van, a rikő, amely nevét a ribiszkeköszméte szó rövidítéséből kapta.
A GYDFV Fertődi Állomásán 1964-ben Porpáczy Aladár a Silvergieter fekete ribiszke és a Lady Delamare köszmétefajta keresztezésével 310 magot kapott, amelyekből termékeny fajhibrideket tudott előállítani. Ezek egyike a Rikő. A rikő bokra robusztus növekedésű, a virágja méretben mindkét szülőét felülmúlja. Gyümölcse barnásfekete, majd sötétkék színű, fényes. Íze kellemes, enyhe feketeribiszke-illat érződik. Gyümölcse mindarra a célra felhasználható, amire a jostáé.
