Fokhagyma: a démonok lopta nektár

Ismerjük meg!

A fokhagyma, latin nevén Allium sativum a hagymafélék családjába tartozik. Évelő, hagymás növény, és - mint minden hagymafélének- átható illata van. Európában kultúrnövényként meglehetősen régen ismeretes, valószínűleg a rómaiak terjesztették el. Őshazája a kirgizek lakta Közép-Ázsia, onnan terjedt el több ezer éve Kínában, Indiában, a Közel-Keleten és a Földközi tenger partvidékén. Erősítő táplálékként, fűszerként és gyógyszerként egyaránt használták kezdettől fogva. A fokhagyma alliint és alliináz nevű enzimet tartalmaz. Az alliinből a sejtsérülés hatására - a fokhagyma megtörése, vágása során - alliináz hatására különböző vegyületek képződnek: ilyen például az allicin, amely csökkenti a vérben a lipidek, a vérzsírok mennyiségét, és antibiotikus hatású, kéntartalmú vegyületek, a diallil-szulfidok, melyek a fokhagyma jellegzetes, intenzív szagáért felelősek. Ezenkívül találhatók még benne a kéntartalmú peptid származékok, A, B1, B2, C-vitamin, a vérnyomáscsökkentő, immunerősítő hatású flavonoidok és különböző ásványi anyagok, például a magnézium, a vas, a cink, a mangán, a réz, a kalcium és a szelén.

Miért jó?

A fokhagyma egyaránt használható megelőzésre és gyógyításra, bátran sorolhatjuk a gyógynövényeink közé, miközben konyhánk nélkülözhetetlen fűszere, zöldségféléje is. Gyógyító hatásai közül legfontosabb talán az a tulajdonsága, hogy tágítja az ereket, rendszeres, kúraszerű fogyasztás a csökkenti a vér káros LDL-koleszterin-szintjét, így segít elkerülni az érelmeszesedést. Természetes antibiotikumnak számít, hiszen erős baktériumölő, fertőtlenítő hatása van - ezt a tulajdonságát bélfertőzések illetve légúti megbetegedések esetén használhatjuk ki. Bizonyos vírusok, így például az influenzavírus ellen is bevethető. Gombaellenes hatása révén a Candida albicans okozta fertőzések kezelésére is ajánlják. Antioxidánsként serkenti az immunrendszert, csökkenti a mellkasi fertőzéseket, véralvadásgátló, vérnyomáscsökkentő. Enyhíti a menstruációs görcsöket.

Fűszerként saláták, húsételek ízesítésében nélkülözhetetlen. Tartósító hatását is már évszázadok óta ismerik, ezért elképzelhetetlen például a kolbász fokhagyma nélkül.

Jó tudni!

A fokhagyma fogyasztása ellen a leggyakoribb kifogás az erős szaga, amely bizony európai kultúrkörben nem igazán szalonképes. Ráadásul nem csak közvetlenül étkezés után, hanem akár 24 órával később is érződik, a leheleten kívül a verejték is hordozza. Érdekes, de tény: amíg a fokhagymával készült ételek illata ellen senkinek nincs kifogása, az vonzóbbá, étvágygerjesztővé teszi az adott fogást, addig a fokhagymát lakmározó ember leheletéből ugyanez az illat taszító, egyesek szerint egyenesen elviselhetetlen. Emiatt azonban nem szabad lemondani áldásos hatásairól. Megoldást jelenthet, ha gyógyító erejét valamilyen készítményen keresztül élvezzük, fokhagymadrazsét, kapszulát, kivonatot alkalmazva. Fűszerként is fogyasztható az átható szaga ellenére, hiszen számos taktikát dolgoztak ki az idők során a kellemetlen lehelet ellen. Csak néhány ezek közül: étkezés utáni fogmosás, szájöblítő használata, a szagot semlegesítő tej, méz, vörösbor, kávé fogyasztása, petrezselyemlevél, mentalevél szétrágása. A test kipárolgásában is megjelenő illatot gyakoribb tusolással semlegesíthetjük, ha pedig a kezünkön maradt meg a főzéshez tisztított, darabolt fokhagyma szaga, egy kis citromlé csodát tehet. A legegyszerűbb megoldás persze a mediterrán gyakorlat: rábeszélni a partnerünket, a társaságunkban lévőket is egy kis fokhagymára, így senki nem érzi majd magát kellemetlenül.

Hogyan fogyasszuk?

A legjobb a friss fokhagyma, amikor a gumó takarórétege illetve a gerezdek külső rétege még nincs teljesen kiszáradva, inkább kissé nyirkos. Ehhez persze nem könnyű hozzájutni, inkább csak nyár közepén találkozhatunk vele a piacon. Nem kevésbé értékes a száraz héjú fokhagyma sem, és ezt mindig lehet otthon tartani. Nyersen pirítósra, salátákba, főzve levesekbe, főzelékekbe, töltelékekbe, sütve szinte minden fajta húshoz kiválóan használható. Ahogy a fokhagyma gyógyhatását a különböző készítményekben (kivonat, csepp, olaj, kapszula, drazsé) is használják, úgy a konyhában, fűszerként, zöldségként sem csak a friss fokhagymák jöhetnek szóba: ismeretes már feldolgozva, fokhagymasó, -krém, -olaj változatban is.

Tippek-tanácsok

Ha 12 évesnél fiatalabb gyermeknek kívánjuk gyógyszerként adni, feltétlenül beszélni kell a kezelőorvossal! Megfázás vagy nátha esetén forró teába tegyünk 1-2 gerezd fokhagymát.

Érdekességek

Pácolt fokhagyma Gyors tészta éheseknek - egy másik változat Mediterrán töltött kenyér Egy ősi indiai történet szerint az istenek és a démonok együtt kutatták át az Őstengert a kincsek után, amikor nektárt találtak. Összevesztek az értékes nedűn. A legfőbb isten, Visnu igyekezett békét teremteni, és szétosztani közöttük, de egy türelmetlen démon lopott és szájába vett a nektárból. Üldözőbe vették és lefejezték, mielőtt le tudta volna nyelni a szájában tartott kincset. A nektár így a földre csorgott, azon a helyen pedig növény nőtt ki, ez lett a fokhagyma. Az ősi monda szerint növényként is isteni tulajdonságokat hordoz, csakhogy a démon szájában tisztátalanná vált - ezért tulajdonítottak neki sokoldalú gyógyhatása mellett olyan "földi" funkciókat is, mint például a nemi vágy serkentése. Másutt - erős szaga miatt - épp a démonok, szellemek, vámpírok elűzésére használták a fokhagymát, ezért akasztottak belőle a ház eresze alá, illetve a kisgyermekek nyakába.

Évezredekkel később, 1541-ben Bázelben Leonhart Fuchs Új fűszerkönyve emésztési zavarok ellen, féregűzésre, sebtapaszként a veszett kutya harapása esetén, köhögés, bélfertőzések, mérgezések, paraziták ellen egyaránt ajánlja.

1721-ben a fokhagymának még bűnügyi vonatkozása is akadt. A pestis sújtotta Marseille lakói a járvány elől a vagyonukat hátrahagyva menekültek a városból. A tolvajok, fosztogató bandák azonban bíztak abban, hogy a bőségesen fogyasztott fokhagyma a pestis ellen is véd, így nyugodtan végigrabolták a várost. Hogy mennyire vált be ez a hiedelem, arról nem maradt fenn statisztika.