A Barrett-szindróma

A Barrett-oesophagitis (más néven Barrett-szindróma vagy Barrett-nyelőcső) a reflux-betegség egyik súlyos szövődménye, mely tíz-tizenöt éve fennálló betegség után alakulhat ki, a reflux-betegséggel küzdők mintegy tíz százalékánál. Veszélye abban rejlik, hogy tulajdonképpen tünetmentes, és csak speciális vizsgálatokkal állapítható meg, ám nagymértékben növeli a mirigysejtes nyelőcsődaganat kialakulásának veszélyét, ezért rendszeres kontrollvizsgálatot igényel.

Átalakuló sejtek

A Barrett-nyelőcső a nyelőcső felületi szöveteinek elváltozását jelenti: a hosszú ideig tartó reflux-betegség miatt a nyelőcső alsó szakaszának sejtjei lassan átalakulnak, megvastagodnak. Strukturálisan egyre jobban hasonlítanak a bélrendszer belső falának sejtjeihez. Ezáltal sokkal ellenállóbbá válnak: a gyomornedvek kevésbé marják fel őket. Bizonyos esetekben az átalakult sejtterület alig észrevehető, és csak a nyelőcső legalsó, gyomorszájhoz legközelebbi szakaszát érinti; máskor azonban a Barrett-szindróma több centiméternyire is kiterjedhet a nyelőcsőben.

A leggyakrabban a negyven év feletti, túlsúlyos férfiaknál fordul elő, főként azoknál, akik már hosszú évek óta küzdenek reflux-betegséggel. Bár szoros összefüggés van a reflux- és a Barrett-betegség között, olyanoknál is kialakulhat, akiket korábban nem diagnosztizáltak refluxszal, vagy éppen évek óta tünetmentesek. Természetesen a reflux-betegség megfelelő kezelésével megelőzhető a Barrett-szindróma kialakulása.

A Barrett-nyelőcső diagnosztizálásához speciális vizsgálatok kellenek; a betegség megállapítása után pedig rendszeres orvosi kontrollra van szükség. A nyelőcső felületén kimutatható változások ugyanis rákra is utalhatnak: a Barrett-szindrómások egy-két százalékánál előfordul, hogy az átalakuló sejtek burjánzani kezdenek, abnormális növekedésük pedig daganatot okoz.

Lelassítani a folyamatokat

A Barrett-nyelőcső meglétét kizárólag endoszkópiás eljárással, illetve biopsziával lehet megállapítani. Nincs semmilyen különleges tünete, sőt a betegek egy része még a reflux-betegség tüneteit sem észleli magán. Éppen ezért az ötven év feletti férfiaknál, különösen ha már minimum öt éve rendszeresen van gyomorégésük, érdemes elvégeztetni az endoszkópiás vizsgálatot.

A Barrett-szindróma nem visszafordítható, de lelassítható folyamat: az orvosnak és a betegnek együtt kell működnie, hogy a nyelőcsőben ne történjen további változás, ne alakuljon ki daganat. Ehhez elsősorban a reflux-betegséget kell kezelni, gyógyszeresen és az életmód megváltoztatásával egyaránt.

Súlyos esetben az orvos dönthet úgy, hogy műtéti eljárással távolítja el a nyelőcső bizonyos szakaszát, elsősorban akkor, ha már daganat is kialakult. Amennyiben "sima" Barrett-betegségről van szó, általában csak a gyógyszeres kezelést javasolják. Ennek oka elsősorban az, hogy a Barrett-szindrómások csak viszonylag kis részénél alakul ki daganat, a műtét viszont meglehetősen kockázatos.