Egyre fontosabb a külső. Időt és pénzt nem kímélve fáradozunk azon is, hogy fogaink szebbek legyenek, mosolyunk olyan gyönyörű, mint a modelleké. Ez esetben ebben semmi kivetnivalót nem lehet találni, sőt! A fogak fehérsége és szabályossága nemcsak egészséges voltuk jele, de feltétele is.
Mennyi fogszabályzós mosoly!
Régebben valahogy nem volt ennyi szabálytalan fogsor. Manapság egyre gyakoribbak a fogazati eltérések, amelyek - előbb vagy utóbb - csak valamilyen fogszabályozási eljárással hozhatók helyre. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy a gyerekek fejlődése felgyorsult: hamarabb serdülnek, ezért gyorsabban váltanak fogat, és ezt az állcsontok növekedése nem mindig tudja követni.
A fogsor képe természetesen az öröklött adottságok függvénye is, és ebben nyilván nincs változás. A fogak rendellenes elhelyezkedését okozhatja a fogak alakja, ha több vagy kevesebb fog nő (csírahiányos fogak). Szerencsétlen esetben előfordulhat, hogy a gyerek az egyik szülőtől szűk állcsontot, a másiktól nagyobb fogakat örököl, aminek következtében a fogak torlódnak.
Mindent csak a szépségért?
Egy további ok bizonyára abban keresendő, hogy - hála a filmeknek, reklámoknak, és természetesen nem utolsósorban a technikai és anyagi lehetőségeknek - érzékenyebbek lettünk a fogsor szépségére. Elvárjuk, hogy annak, aki kinyitja a száját, szabályos és hófehér fogsora legyen. Míg korábban inkább csak a kirívó eseteket korrigálták, ma a kisebb egyenetlenségeket is szabályozzák.
A szabályosan álló fogsor feltétele a tiszta beszédnek, hibátlan artikulációnak. Egészségügyi szempontból ennél is fontosabb, hogy a szabályos fogsor jobban tisztítható, kevésbé romlik. A fogazati eltérés hajlamosít fogszuvasodásra és fogágy-betegségekre is, így végső soron rövidíti a fogak élettartamát, sőt, az állkapocsízületet is veszélyeztetheti.
Te(l)jes áttekintés
Tévhit az, hogy a fogszabályozással meg kell várni a serdülőkort, amikor már maradó fogazata van a gyermeknek. Természetesen előfordulhat olyan eltérés, amit csak ebben az időszakban lehet helyrehozni, de a rendellenességek többségének kezelését igenis tej- és vegyes fogazati időszakban kell elkezdeni, ami azt jelenti, hogy kb. három-négy éves kortól tizennégy éves korig esedékes a kezelés. Ilyenkor úgynevezett kivehető készüléket használnak. Alapvetően nem a fogakat, inkább az állcsontok növekedését, az alsó és felső állcsont egymáshoz viszonyított helyzetét igyekeznek vele szabályozni.
Ha, az eredmény nem kielégítő, vagy későn kezdődött el a fogszabályozás, akkor általában 14 éves kor után szükség lehet a rögzített készülékes fogszabályozásra. A szabályozás mellett a száj körüli izomzat megfelelő tornáztatása, a tiszta beszédhez pedig a logopédus segítsége is szükséges lehet.
A megkésett fogszabályozás hosszadalmasabb, és nagyobb az esélye, hogy foghúzásra , korrekciós műtétre is szükség van.
Bár a fogszabályozó kezelés időtartama több mindentől is függ, általában azt lehet mondani, hogy kivehető készülékekkel 2-5, rögzített készülékekkel - maradó fogazati időszakban - rövidebb, 1-2 év. Az aktív fogszabályozás időszaka után viszont fenntartó kezelésre is szükség van.
Késő is, meg nem is
Nem jó taktika, ha a szülő meg akarja kímélni gyermekét a fogszabályzással járó kellemetlenségektől. Ezzel egyrészt veszélyezteti a fogak egészségét , másrészt felnőttkorban lényegesen kényelmetlenebb és költségesebb eljárásokkal lehet majd rendezni azt az eltérést, amit gyermekkorban kisebb kellemetlenségek árán tökéletesen helyre lehetett volna hozni.
A korszerű technikáknak köszönhetően ma már felnőtt fejjel sem késő belevágni a fogszabályozásba. Hogy valóban érdemes-e, az természetesen egyénileg döntendő el. Bizonyos műtétek és sérülések után akár 50 éves korban is szükség és lehetőség van fogszabályozásra. A felnőttkori fogszabályozásnál foghiány esetén mindenképpen rögzítik a fogat az új helyen. Egy viszonylag gyakori eltérés a fölső fogsorban a két középső metszőfog közötti viszonylag nagyobb rés. Ennek korrekciója is minden további nélkül megoldható.
