Általában alig várjuk a nyugodt pihenés óráit a napi lótás-futás után, fáradtan fekszünk le este. Azt gondolhatnánk, elég kimerültek vagyunk ahhoz, hogy az elnyújtózás után nem sokkal mély álomba merüljünk. Vagy mégsem? Sok minden okozhat alvászavart, az egyik legkönnyebben rejtve maradó okról külön is érdemes szót ejteni.
Alvászavar egészségesen?
Vannak teljesen egészséges, aktív emberek, akik szinte fáradtabban kelnek, mint ahogy lefeküdtek. És ha még csak a fáradtság volna, amit forró zuhannyal, illatos reggeli kávéval valahogy el lehet kergetni! De sokaknak a feje is fáj, a nyak- és vállfájdalmakról nem is beszélve, sajog a gerinctájék, zsibbad a kar.
Mi a teendő? Főként akkor tanácstalan az ember, ha látszólag végképp semmi nem indokolja a panaszokat, esetleg az orvos is ugyanezt mondta.
Nos, bármily meglepő, sokszor a megoldás egy harapásemelő lehet. De ne szaladjunk ennyire előre a talányos nevű szerkentyűhöz, nézzük meg inkább közelebbről, mi az alvászavarok és a reggeli panaszok oka.
Összeszorított foggal
Az éjszakai fogcsikorgatást és a fogak összeszorítását az orvosi szaknyelv a bruxizmus névvel illeti. Éber állapotban sokan nem is képesek utánozni ezt az olykor félelmetes hangokat csiholó, máskor teljesen hangtalan szájmozgást, ezért rejtve maradhat, mit csinálnak éjszaka.
A csikorgatás csak akkor jöhet létre, ha mozgás közben a fogak egymásnak feszülnek. Így tehát beszélhetünk mozgással kísért és mozgás nélküli szorításról.
A szorítást néha 45 percen át folyamatosan képes fenntartani az ember. 10-ből kettő fogszorító a nappali tudatos maximális szorító erőt jóval meghaladó erővel nyomja egymásnak fogait. Sokan ezért tévesen hiszik, hogy a rágás koptatja el fogaikat. Már a negyvenes években kimutatták, hogy egy-egy falat elrágásához kb. fél percre van szükség. Ezalatt az őrlő fogak mindössze 0,2 másodpercig érintkeznek. A mai konyhatechnika mellett a fogszorítás és a csikorgatás jelenti az egyetlen komoly terhelést a fogazat számára.
A Göteborgi Egyetem fogorvos-kutatói újsághirdetésen keresztül 29 vizsgálati személyt toboroztak, hogy 5 éven keresztül figyelemmel kísérjék magatartásukat, megismerjék szociális kapcsolataikat és mindazt, ami orvosi szempontból érdekes lehet. Az adatok minden kétséget kizáróan azt mutatták, hogy a reggeli és másnapi panaszok bizony szoros összefüggésben voltak a kóros éjszakai állkapocsmozdulatokkal és fogcsikorgatással. A fogcsikorgató személyek többségénél szociális és testi problémák mutatkoztak. Nagy részük alvászavarral és fájdalmakkal küszködött, ráadásul 55 százalékuk naponta produkált tüneteket. Rendszeres nyak- és hátfájdalmakról 86 százalékuk számolt be, majdnem a fele társaság gyakran ébredt fejfájással, állkapcsi fájdalmakkal.
Miután nyilvánvaló a viselkedés és a tünetek közötti kapcsolat, a következő kérdés mégiscsak az, miért folytat az ember éjszaka ilyen fölöttébb fárasztó, "fognyűvő" tevékenységet.
Okok
Mindenki mozgatja az állkapcsát alvás közben, ennek célja a nyál egyenletes elosztása a szájban és a légutak szabadaon tartása. Eközben van aki szorítja is a fogát, ami már problémát jelenthet. A fogszorítás alapvetően két okra vezethető vissza:
Az első a stressz. A fogszorítás része a szervezet stresszhelyzetre adott válaszának. Ha figyelünk, koncentrálunk, erőlködünk, ösztönösen összeszorítjuk fogunkat, ahogy a magyar nyelv is tudja ezt, amikor szó szerint azt mondjuk, hogy valaki "összeszorított" foggal, de végigcsinálta feladatát. Az általános készenléti állapot másik eleme, hogy a vázizmok megfeszülnek. Erre éber állapotban azért van szükség, hogy a végtagok elvégezhessék védő vagy támadó mozdulataikat. Izmainkat, rágóizmainkat nemcsak valóságos stresszhelyzetben, de akkor is megfeszítjük, amikor a napi stresszt okozó élményeket álmunkban újraéljük. Nem véletlen tehát, hogy a megfigyelések is azt sejtetik, hogy általában a szorongó, stresszhelyzetekre rosszul reagáló, szociális problémákkal élő, érzékeny embereknél állandósul a kóros mozgásmintázat, és hogy a jelentkező fájdalmak nem csupán az arc- és nyaktájékra terjednek ki. Hozzá kell azért tennünk, hogy vannak a páciensek között kifejezetten jó alvó, kiegyensúlyozott emberek is, ők valószínűleg inkább a második okból kifolyólag szenvednek a bruxizmustól.
A második ok, amikor az alsó és felső fogak kiegyensúlyozatlan érintkezése a rágószervet egyfajta keresésre készteti, hogy megtalálja azt a nyugalmi helyzetet, melyben a jobb és bal oldali rágóizmoknak egyformán kell megfeszülnie, illetve amelyben a fogak is egyenlő terhelést kapnak. Ha a fogsor szabálytalan, akkor ilyen pozíció valójában nincs, így a hosszas "keresgélés" lényegében fogcsikorgatást eredményez. Természetesen sokan rendelkeznek igen kusza fogazattal, és mégsincs ilyen gondjuk, de előfordulhat az is, hogy fellelhető a háttérben a szorítási hajlam, mely addig lappangott, és egy rossz fogérintkezés felszínre hozta.
A fogak összeszorítása és csikorgatása mindenkivel előfordulhat élete során. Kórossá akkor válik, ha ez a szájmozgás olyan szorító erővel párosul, hogy az a fogak károsodásához, egyéb izomfájdalmakhoz, illetve alvászavarokhoz vezet.
