Amikor szerte Európában elterjedt, az állatoknak adták takarmányul. Értékes fehérjeforrás, nem csak vegetáriánusoknak!
Ismerjük meg!
A rohanó hétköznapok háziasszonyai előszeretettel választják az egész évben kapható zacskós vagy konzerv formát , s egyre kevesebben tudják, hogy a tavaszi ültetésű zsenge zöldborsó igazi szezonja júniusra esik, másodvetésből és -éréséből pedig szeptemberben kerül piacra az áru.
Fajtáit három nagy csoportra oszthatjuk. A kifejtőborsók magja éretten sima. A növény rövid tenyészidejű. Legismertebb a Rajnai törpe, más néven Petit Provencal, a köznyelv szerint csak "petiborsó". A velőborsó hosszabb tenyészidejű, magja ráncos, tovább marad friss, mint a kifejtőborsó. Ezeknek csak magját fogyasztjuk. Végül a harmadik fajta a cukorborsó. Kevesen gondolnak rá, hogy a cukorborsóból az úgynevezett pergamen nélküli hüvelyt is el lehet falatozni. A friss zöldborsóhüvelyek és tartalmuk nagyjából egy hétig, 10 napig fogyaszthatók.
Miért jó?
A zöldborsó értékes táplálék, magját voltaképpen éretlenül szeretjük. Sárgán és szárazon volna érett. A zöldborsó kalóriaértéke 100 grammban 88 kcal, nagyjából a burgonyáéval azonos. Fehérjetartalma nagy, 5-7 g, s bár ezt régen nem tudták, de kifejezetten bőséges fehérjetartalma miatt volt nagy becsű takarmánynövény. Nagyon sok esszenciális aminosavat tartalmaz. A száraz sárgaborsóban nyilván kevesebb a víz, 20-25 százalék fehérjét, 1-3 százalék zsírt, 60 százalék szénhidrátot tartalmaz.
0,4 g zsír és 10-14 g szénhidrát van benne. További értékes tápanyagai a karotin, a B1- és B2-vitamin. Ugyancsak 100 grammban 2 mg C-vitamin van.
Ásványi anyagai közül a foszfor és a kálium van nagyobb, 1 mg fölötti mennyiségben, a mikroelemek közül a vas, cink, mangán és réz említésre méltó.
A zöldborsó nyersen a legegészségesebb
Hogyan fogyasszuk?
Fáradságosnak tűnő tisztítása miatt manapság alig valaki fogyasztja a zöldborsót nyersen. Régen inkább az volt a gond, hogy zöldborsófejtéskor hogyan lehet megőrizni a kifejtett szemeket a folyton arra tébláboló gyerekektől és egyéb torkos családtagoktól, akik ha tehették, marékszámra tömték a szájukba a friss cukorborsó szemeket. Manapság főként főzve levesként , főzelékként, illetve köretnek, rizzsel vegyítve rizibiziként vagy mexikói zöldségkeverékben fogyasztjuk, illetve ugyancsak főzve salátába, leginkább franciasalátába vagy ahhoz hasonló majonézes, tejfölös salátákba tesszük.
A zöldborsó frissen fejtve hűtőben 0 °C körül nagyjából egy hétig jól tárolható, csak arra kell figyelni, hogy ne fülledjen be, ezért inkább megfelelő edényben tartsuk, ne pedig zacskóban. Remekül tartósítható házilag is előfőzéssel, majd mélyhűtéssel vagy sós lében hőkezeléssel.
Tippek, tanácsok
A hüvelyesekre jellemzően a borsó is sok növényi ösztrogént, úgynevezett fitoösztrogént tartalmaz. Érett magját nagy mennyiségben fogyasztva az állatok fogamzóképességét csökkentette. Kimutatható benne egyfajta cianogén glükozid, a linamarin, amiből cián szabadulhat föl. Szokásos mértékű emberi fogyasztásnál azonban semmilyen ártalomtól nem kell tartani.
Érdekességek
A borsó állítólag két őshazával is rendelkezik, az egyik Afganisztán, a másik Abesszínia. Egyiptomi és kisázsiai régészeti leletekből kiderül, hogy hamar haszonnövénnyé vált. Az i.e. 6-7000 éves leletek is vannak. A Földközi-tenger környékén az ókori görögök, majd a rómaiak termesztették. A középkorban már elterjedt volt termesztése, és több fajtát is ismertek.
A borsót ugyan Európában igen régen ismerjük, de elsősorban mint takarmánynövényt. Tudták, milyen finom lesz a teje a tehénnek, ha borsóval etetik. A juhok télen borsószalmát kaptak. A babhoz hasonlóan száraz sárgaborsóként lehetett raktározni, de így ma sem örvend nagy népszerűségnek. Azóta annyira közkedvelt, amióta a mélyhűtés folyamatosan elérhetővé tette számunkra a friss zöld szemeket. A növény többi része ma is fontos takarmány.
A borsóhoz Európában számos népszokás társul. Sokszor temettek a halottak mellé borsót, s a halotti tornak is része volt valamilyen borsóból készült étel. Másrészt a szemes takarmányokhoz és lencséhez hasonlóan a termékenységet is jelképezte, így esküvőkor is fogyasztották, továbbá az ifjú párt borsószemekkel dobálták meg.
A vegetáriánus táplálkozás előretörésével a sárgaborsóból készült pástétomok, kenyérrevalók újra kedveltté válnak, hiszen - mint tudjuk - igen előnyös tulajdonságokkal rendelkező fehérjeforrás. Hazánkban is sokat termelnek belőle házikertekben és gépesített nagyüzemi módon. A csicseriborsónak (Cicer arietinum L.) nincs sok köze a Pisum fajokhoz, csak igen távoli rokona a közönséges borsónak.
