A parlagfüvet mintegy 100 évvel ezelőtt, Észak-Amerikából hurcolták be Európába, és azóta is - köszönhetően egyebek mellett a melegedő légkörnek - agresszívan terjeszkedik, szinte mindegyik kontinensen megvetette már a lábát. Az allergiások jól tudják, hogy miért baj ez, a növény pollenterhelése miatt ugyanis változó intenzitású tünetek keserítik meg a hétköznapjaikat. Ennek ellenére a parlagfüvet egyre többen nem veszélyes gyomnak, hanem értékes gyógynövénynek tekintik, hajtását pedig szárazon és nyersen is különféle betegségek kezelésére és megelőzésére alkalmazzák. A legújabb kutatás szerint azonban a parlagfű fogyasztása nem hogy egészséges, de talán még veszélyes is lehet a szervezetre.
Máj-, vese- és agykárosodást okozott állatkísérletekben
A Ködpiszkáló cikkében felhívja a figyelmet: a parlagfű nem tartozik a korábbi évszázadokban szélesebb körben alkalmazott gyógynövények közé, gyógyászati alkalmazása elsősorban az utóbbi évek, évtizedek divatja. Emiatt hosszú távú fogyasztásának hatásai nem ismertek, és az sem kizárható, hogy ártalmas lehet az egészségre. Különösen annak tudatában, hogy a növény tartalmaz olyan vegyületeket is, amelyek sejtmérgező (citotoxikus) hatását korábban már kimutatták. A Szegedi Tudományegyetem kutatói elsőként tanulmányozták a növény tartós alkalmazásának veszélyeit egy állatkísérletben, a vizsgálat eredményeit bemutató cikk pedig 2017 májusában jelent meg a PLoS One tudományos folyóiratban.
Az állatkísérlet során 28 napig kezeltek patkányokat meghatározott dózisú parlagfűvel, amelyet tésztába gyúrtak nekik. Az egyik csoport patkány kisebb dózisban (500 mg/testtömeg-kg), a másik csoport nagyobb-ban (1000 mg/ttkg) kapta a növényt. Egy harmadik - kontroll- - csoport üres tésztát kapott parlagfű nélkül.
Szemmel látható klinikai tünetet a vizsgálat végén nem fedeztek fel, a parlagfüvet fogyasztó patkányok testtömeg-növekedése azonban a négy hét során kis mértékben elmaradt a kontrollpatkányokhoz képest, amely a parlagfű toxikus hatására utaló jelenség is lehet. A vér biokémiai paraméterei közül a májenzimek (AST, ALT) és a vérzsír szintje a kontrollcsoporthoz képest jelentősen csökkent (előbbi májvédő hatásra utalhat). A vese működésére utaló karbamid- és kreatininértékek ugyanakkor számottevően emelkedtek, ami vesekárosodást jelez. A máj testtömegre, valamint agytömegre vonatkoztatott relatív szervtömege a dózissal arányos, jelentős csökkenést mutatott a parlagfüvet fogyasztó patkányokban a kontrollcsoporthoz képest. Ez pedig inkább a parlagfű májkárosító hatását valószínűsíti.
A kutatók kiemelték: nem állítható, hogy a parlagfű patkányokon észlelt toxikus hatása embernél is kialakul, de a vegyületek toxikus hatásai általában minőségileg hasonlóak a kísérletes állatokban és az emberekben. Az észlelt károsító hatás pedig megkérdőjelezi a parlagfű hosszú távú emberi fogyasztásának biztonságosságát.
