Az egyik lehetséges módja a tejcukor érzékenység megállapításának az úgynevezett hidrogén-kilégzési teszt, amelyet az olcsósága, egyszerű kivitelezhetősége és megbízhatósága miatt a gyakorlatban is rutinszerűen alkalmaznak. Ennek során 12 órás éhezést és a nulladik perces mérést követően 50 g laktózt tartalmazó tesztitalt itatnak a klienssel, majd 30 percenként mérik a kilélegezett levegő hidrogéngáz koncentrációját. A kiindulási értékhez viszonyított 20 ppm koncentráció növekedés laktóz emésztési zavarra utal.
Egyre elterjedtebb a géndiagnosztikai eljárás is, amely során a betegség hátterében már felfedezett genetikai mutációk meglétét vizsgálják. Az objektív diagnosztikai eljárások mellett szerepe van még a táplálkozási napló vezetésének is, mert nagy a különbség a tolerálható tejcukor mennyiség tekintetében. A laktózintolerancia étrendjét meghatározza az „egyéni tolerancia”, amely a laktáz enzim aktivitásának függvénye.
Ez azt jelenti, hogy vannak olyan betegek, akik bizonyos mennyiségű laktózt el tudnak fogyasztani, mások viszont kénytelenek teljes tejterméket , főleg savanyított tejtermékeket, tehéntúrót, sajtokat tolerál.
