A Szilícium-völgyet meghódító vajas-zsíros ital ötlete állítólag Dave Asprey amerikai egészséggurutól származik, aki tibeti utazásai során talált rá a jakvajas teára. Asprey elmondása szerint mintegy hatezer méter magasan, a Kailash-hegy közelében tért be egy vendégházba, ahol új erőre kapott egy bögrényi jakvajas teától. Állítja, hogy ezen recept által inspirált vajas kávé hat óráig is új energiával tölti fel az embert, a testet arra készteti, hogy zsírt égessen és ebből energiát nyerjen egész nap és javítsa kognitív funkcióinkat.
A vajas kávé a legújabb őrület
Mások azonban azt állítják: a vajas kávé íze túl olajos, betegek tőle vagy éppenséggel nagyon kellemetlenül érzik magukat utána. A termék kritikusai úgy vélik, a mögötte lévő tudomány több mint támadható és attól tartanak, ez a század egyik legnagyobb átverése. Az Anthropologist szaklap 2004-es kutatása például azt állítja, hogy a sok vajas teát ivó tibeti nőknél nagyobb volt az esély az elhízásra és ennek következtében nagyobb is volt esetükben a kockázat az ebből fakadó egészségügyi problémákra. Dietetikusok pedig arra is felhívják a figyelmet, hogy az ilyen kávét ivók hajlamosak lecserélni a hagyományos, tápanyagban gazdag reggelit tápanyagokban sokkal szegényebb ételekre. Mások azt is mondják: a vaj telített zsírokban gazdag, ami képes megemelni vérünk koleszterinszintjét, így jóval megemeli kockázatunkat a szívrohamra és a strokera is.
Mások megint úgy vélik, feleslegesen démonizálják a telített zsírokat. A Clinical Nutrition orvosi szaklap 2010-es kutatásai például nem találtak kapcsolatot az ilyen zsírok és a szívroham emelkedett kockázata között. És míg a vaj és a kávé nem hangzik feltétlenül gyakori kombinációként, a világ számos pontján alkalmazták ezt hosszú évek óta: az egy dolog, hogy a tibetiek nagy magasságban isszák a jakvaj és a tea keverékét, de például az etiópok gyakran tesznek kávéjukba fűszerezett vajat, illetve Szingapúrban a kávébabokat például wokban forgatják át vajon, mielőtt elkezdenék használni azokat.
