A főtt ételeknek jelentős szerepük volt az emberré válás folyamatában - állítja egy angol biológus. Richard Wrangham az emberi evolúció egyik legnagyobb fordulópontjának a főzés feltalálását véli. A cambridge-i Harvard Egyetem kutatója ezt a pillanatot a földművelés és az állattenyésztés kialakulásához hasonló, döntő eseménynek tartja. Elképzelése szerint a főtt ételek megjelenése elősegítette az agyfejlődést, befolyásolta a társas kapcsolatok szerkezetét, és végső soron kiemelte az embert az állatvilágból.
Az emberi evolúció és a főzés kialakulása közti lehetséges összefüggéseket már többen is vizsgálták. A régészek, neurológusok és táplálkozástudományi szakemberek eredményei közül azonban még egyik sem váltott ki olyan heves vitákat, mint amilyenek Wrangham hipotézisét övezik. A kutató feltevése szerint elődeink már kb. kétmillió évvel ezelőtt elkezdtek főzni. Addig a - gyűjtögetéseik során megszerzett - különféle gumókat (jamszgyökér, burgonya, manióka) nyersen fogyasztották. Később az egyik gumó véletlenül beleesett a tűzbe, és megpörkölődött. Ezt megízlelve őseink megtapasztalhatták a nyers és főtt ételek közti különbséget - véli Wrangham.
A négymillió éve élt Australopithecusok - a mai csimpánzokhoz hasonlóan - főleg leveleket és gyümölcsöket ettek. A nyers ételek fogyasztása még kb. kétmillió éven keresztül domináns maradt. Az 1,6-1,9 millió éve kialakult Homo erectus volt az első emberféle, amelyik nagyvadakra vadászott. A felegyenesedett embernek is nevezett elődünk az Australopithecusokénál több mint kétszer nagyobb, 900 cm3-es agytérfogattal rendelkezett. (A mai ember agytérfogata 1350 cm3.) Az "óriásagy" optimális működéséhez rengeteg energiát igényel: ez az érték akár a teljes kalóriabevitel negyede is lehet. Wrangham szerint ezt a - növényi táplálékokról az állati anyagokra áttérő - Homo erectus a vad- és döghúsból nyert nagy mennyiségű fehérjével biztosította. (1000 kilokalória energia beviteléhez növényi anyagokból kb. 2,5, míg állati anyagokból csak kb. 1 kg szükséges.)
Egy csimpánznak ahhoz, hogy jóllakjon, napi hat órán keresztül kell különféle leveleket és gyümölcsöket fogyasztania. A nyers hús viszont a növényi részeknél is rágósabb tápláléknak számít. Ezek szerint a Homo erectus még éjjel is ette a nappal elejtett gazellát? - teszi fel a kérdést a főemlőskutató. Szerinte ez kizárt. A hús leggyorsabb hasznosítási módja, ha elfogyasztása előtt a tűzbe dobjuk - véli Wrangham. A főzés során használt hő ugyanis könnyen emészthető anyagokra bontja a természetes állapotban még hosszú láncú fehérjéket és szénhidrátokat. A főtt ételekből pedig - a nyers táplálékokhoz képest - akár 80 százalékkal több hasznos energiához juthatunk. A primatológus szerint a felegyenesedett ember anatómiai sajátosságai is azt bizonyítják, hogy javarészt főtt-sült ételeket evett: elődeinél kisebb állkapcsában csekélyebb számú fog volt, hasüregében pedig kevesebb hely jutott gyomrának és beleinek. A finomított ételekre való áttérés azonban hátrányokkal is járt: számos civilizációs ártalomnak nevezett megbetegedés - így például a diabétesz és a szívinfarktus - kialakításáért is felelős.
A biológus szerint a főzés megjelenése egyidejűleg magával hozta az élelemraktározás létrejöttét is. Wrangham azt állítja: a Homo erectus csak úgy tudta átvészelni a száraz, aszályos időszakokat, ha nagy mennyiségű táplálékot halmozott fel. Ez azonban az emberi szociális viszonyokra is hatással volt: elterjedtek a lopások. Ezek megakadályozása miatt egyfajta munkamegosztás jött létre a csoportokon belül: míg a nők főztek a tűzhelynél, a férfiak őrizték a felhalmozott élelemkészletet.
Wrangham hipotézisének ellenzői szerint a biológus elképzelése csak akkor lenne helytálló, ha lenne rá bizonyítékunk, hogy az emberiség már 1,5 millió évvel ezelőtt ismerte és használta is a tüzet. A tudósok azonban a különféle tárgyi leletek - köztük égetett agyagedények és megpörkölődött csontok - alapján csak sokkal későbbre, mintegy 250 ezer évvel ezelőttre datálják a tűz felfedezésének időpontját.
