Magyarországon a száraztészta a tíz legkedveltebb élelmiszer egyike, az éves tésztafogyasztás 6,5–7 kg/fő, ami nagyjából 70.000 tonnát jelent. Fontosságát az is alátámasztja, hogy az elmúlt évtizedben megkétszereződött a tésztagyártás a világon, ennek köszönhetően a legtöbbet fogyasztott élelmiszerré nőtte ki magát, megelőzve a rizst.
Tésztafogyasztás számokban
Számszerűsítve mindez azt jelenti, hogy évente több mint 13 millió tonna tésztát készítenek a világon, míg az ezredforduló táján ez a szám éppen meghaladta a 6 millió tonnát. Nem csak a gyártási mennyiségek nőttek meg az elmúlt években, hanem az előállító nemzetek száma is. A 27 fő tésztagyártó ország helyett ma már több mint 50 ország termeli ezt az alapélelmiszert. A tésztaételek hazájának is tekinthető Olaszországban gyártják a legnagyobb mennyiségben; itt a világ össztermelésének egynegyedét gyúrják. Itáliát követi az Egyesült Államok évi kétmillió tonnás termeléssel.
Olaszországban évente átlagosan 26 kg tésztát fogyasztanak fejenként, főleg spagetti- és pennetészta formájában. A hazai fogyasztási mennyiség is jelentős, az élvonalba helyez minket, de magyarországi sajátosságnak tekinthető a tojásos tészták nagyarányú fogyasztása, és az is, hogy nálunk még mindig a teljes tésztafogyasztás 15%-át az otthon gyúrt termékek teszik ki.
Modern, gyors étel
A tészták fő célcsoportját főleg a vidéken élő, hagyományos háztartásokban élők alkotják. Itt figyelhető meg a legnagyobb házi gyártás is. Azonban a tészta speciális helyzete miatt a modern, gyors konyhát kedvelők is előszeretettel fogyasztják, hiszen tulajdonképpen félkész termékről van szó, a gyors főzés után már fogyasztható.
A változatosságot és az érdeklődést kelti fel a tésztaipar a különleges színű tésztákkal is:
- a színes tészta lehet zöld (igen apróra vágott fűszernövény vagy lecsepegtetett, kinyomott, finomra vágott spenót vagy sóska következtében),
- sárga (sáfrány),
- sötétvörös illetve lila (passzírozott, főtt cékla),
- piros (sűrített paradicsom),
- narancssárga (párolt paprikapüré),
- világosbarna (amit forró vízbe áztatott, majd igen finomra vágott szárított vargánya eredményez), vagy
- fekete (tintahaltintával színezett) tészta. Ide tartozik az édes csokitészta (olvasztott csokoládé vagy kakaópor).
A tésztakészítés során a liszthez hozzáadott egyéb anyagok a tészta biológiai és élvezeti értékét növelik, ezáltal értékesebbé, gazdagabbá tehetik azt.
Tésztafogyasztás régen...
A tésztafogyasztás sokat változott hazánkban is a kezdeti időkhöz képest: a néprajzi kutatások alapján a fizikai munkát végző, halászó, állatokat tartó vagy éppen a földeken dolgozó emberek voltak az első tésztafogyasztók. Ők az év nagy részében a lakóhelyüktől távol, szabadtűzön elkészített ételekhez jutottak hozzá. A nálunk jellegzetes bő lével főzött ételeket – gulyás, pörkölt, halászlé – gazdagítva, tápláló egytálételeket alkottak. Ez növelte az ételek tápértékét, telítő hatását, valamint a zsírosabb fogások mellé kiváló köretnek számított.
Jellemzően a háziasszonyok feladata volt a tésztakészítés, azokban az időszakokban, amikor sok tyúktojás állt rendelkezésre. Nem csak az ételválaszték bővítése céljából tették ezt, hanem ebben az időben a tojás fő tartósítási módszere is a tésztába gyúrás volt. Az évi néhány alkalommal elkészített, jelentős mennyiségű tésztát száraz, hűvös helyen egy évig is eltárolták. A jelenleg kapható jó minőségű tésztákhoz hasonlóan, kezdetben is csak kiváló búzaliszt, friss tojás és tiszta víz alkotta a száraztészták alapanyagát.
Típusát tekintve legrégebbi tésztafélének a tarhonyát tartják, ezt egy kilogramm lisztre számítva tojással készítették, kevés víz felhasználásával. Az így kapott tésztát apró, egyenetlen alakú és méretű szemcsékké morzsolták. Bármelyik fogás alapanyagaként szolgálhatott, beleszórták a bográcsban készült ételekbe és levesbetétként is fogyasztották. Kásaként is jellegzetes volt, zsírral pirítva vagy túróval keverve, de előfordult tejben főzött, édes változata is.
... és ma
Napjainkban a termékbőség a jellemző, több mint ötvenféle formához juthatunk hozzá, de a tésztafeltétek terén is hatalmas választék-növekedés történt: a hagyományos túrós, káposztás vagy diós dúsító anyagok helyett a tudatos táplálkozásba jobban illő mártásos, friss zöldséges, halas változatok is egyre inkább terjedőben vannak.
Forrás: Vági Zsolt dietetikus, Nemzetközi Táplálkozáskutató Intézet
