A fruktóz, azaz gyümölcscukor kémiailag az egyszerű cukrok közé tartozó szénhidrát. Táplálékunkban önállóan, egyszerű cukor formájában, diszacharid részeként, valamint oligo- és poliszacharid alkotójaként, azaz négyféle formában van jelen. Mit tudhatunk ezekről a cukorfajtákról, és mennyit javasolt fogyasztani belőlük? A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének közleménye foglalta össze.
Mennyi fruktózt fogyaszthatunk?
A fruktózt tartalmazó szénhidrátok egy része az emésztés során egyszerű cukrokká bontódik, majd a vékonybélben szívódik fel. Az inulin típusú fruktánok (fruktofuranóz reziduumok, sajátos glükozid kötéssel) és a levan-típusú fruktózpolimerek nem emészthető szénhidrátok, viszont a vastagbélben a bélbaktériumok fermentálják ezeket.
A kiegyensúlyozott táplálkozás nagyjából 10 gramm fruktózt tartalmaz naponta. A természetes fruktózforrások a gyümölcsök és zöldségek, amelyek ajánlásnak megfelelő fogyasztásával (legalább 400 gramm/nap) a szervezet számára éppen elegendő mennyiségű cukrot eszünk meg. Az emberek mintegy felénél napi 50 gramm körüli vagy azt meghaladó fruktóz fogyasztása bélrendszeri tünetekkel jár. Egy átlagos, változatos étrendben a szénhidrátbevitel körülbelül 3 százaléka fruktóz, azonban a magas fruktóztartalmú és fruktózzal édesített termékek megjelenésével, azok egyoldalú, túlzott fogyasztásával ez a mennyiség már a tünetokozó intervallumba eshet.
A fruktózt napjainkban a répacukor helyett számos élelmiszeripari termék édesítésére használják. Megtalálhatjuk a sütemények, kekszek, müzlik, müzli szeletek, reggeliző pelyhek, üdítőitalok, csökkentett szénhidráttartalmú termékek receptúrájában. Az élelmiszerek egyrészt glükóz-fruktóz szirupként, invertcukorként, vagy a - répacukornál több fruktózt tartalmazó - izocukorként tartalmazzák. A fruktózt olyan készítményeknél is alkalmazzák, ahol a cukor tömege nélkülözhetetlen, mint például piskótákban, lekvárokban, csokoládékban.
