Tejcukor-érzékenységnek nevezzük azt az enzimhiányos vagy csökkent enzimműködési állapotot, amikor tejcukor (laktóz) elfogyasztása után az egyén jellemző tüneteket (hasi panaszok, puffadtság, hasmenés, émelygés) észlel. A tünetek erőssége az egyéni érzékenységtől és az elfogyasztott laktóz mennyiségétől függ.
A tejcukor-érzékenység oka a tejcukrot bontó enzim, a laktáz hiánya vagy elégtelen működése. Ha a vékonybélben a tejcukor nem tud egyszerű cukrokká bomlani, akkor a vastagbél bakteriális flórájának megváltozása révén bekövetkező fermentáció klinikai tüneteket okozhat.
A tejcukor-érzékenységnek több formáját ismerjük. Ezek egymástól jól elhatárolhatók. Fontos megkülönböztetni a tejcukor-érzékenységet a valódi tejallergiától - ez utóbbi súlyos klinikai tüneteket okoz, legfőképp csecsemő- és fiatal gyermekkorban.
Hol és hogyan működik a laktáz enzim?
Az enzim a vékonybél nyálkahártyasejtjeiben található. A tejcukor két egyszerű cukormolekulából áll. Egy szőlőcukor (glükóz) és egy galaktóz összetevője van, melyeket kémiai kötés kapcsol össze. Amíg a kettős cukormolekula a bél hámsejtjein nem tud átjutni, addig az egyszerű cukrok képesek erre, s így bejutnak a vérbe. A felszívódott szénhidrátok a szervezet számára fontos energiaforrást jelentenek. A szőlőcukor a véráramba jutva azonnal hasznosítható. A másik alkotó, a galaktóz molekula viszont a májban alakul át használható glükózzá.
A tejcukorbontó enzim termelődését örökletes tényezők is meghatározzák. Ezeket a genetikai állapotokat évezredes táplálkozási szokások befolyásolták. Megfigyelték, hogy egyes emberfajták között rendkívül nagyok a különbségek. A legkevésbé érintett skandináv országok lakóival szemben bizonyos ázsiai, illetve közép-afrikai országokban a tejcukorérzékenyek száma akár a 100 százalékot is elérheti.
Európában átlagosan 10 és 30 százalék között változik a tejcukorérzékeny lakosok aránya. Egy 1981-es felmérés alapján Magyarországon ez 14 százalékra tehető.
A tejcukor-érzékenységet jellemző tünetek kísérik
A tejcukorérzékeny felnőttek többnyire nem szeretik a tejet, és mivel tapasztalatuk szerint az kellemetlen tüneteket okoz számukra, étrendjükből már korán elhagyják. Tej-, ill. tejcukortartalmú étel fogyasztását követően a panaszok fél, illetve két óra múlva jelentkeznek és átlagosan egy-két nap alatt maradandó következmény nélkül megszűnnek. Ismételt tejcukortartalmú étel elfogyasztása után azonban a tünetek ismét jelentkeznek.
Az emésztetlen tejcukor ozmotikus hatása révén a vízfelszívódás egyensúlyát megbontva vizet "szív" a bél lumenébe, ami hasmenéssel jár. A széklet rossz szagú, kifejezetten bűzös lesz, mennyisége nő, csecsemőknél híg, zöldes színű, savanyú szagú, habos. A kettős cukormolekulákat a bélben található baktériumok fermentálják, bontják el, ennek révén savak és gázok (szén-dioxid, hidrogén és metán) képződnek. Ezek az anyagok okozzák a felfúvódást, szélgörcsöket, hasi fájdalmat, feszülést, émelygést, hányingert, rossz általános közérzetet, ritkán bőrtüneteket. A keringésbe felszívódó hidrogén pedig - eljutva a központi idegrendszerbe -, fejfájásos rohamokat okozhat. Amennyiben a tünetek tartósan fennmaradnak, akkor felnőtteknél súlycsökkenés jöhet létre, kisgyermekeknél a növekedés megállhat.
A tej táplálékból történő megvonása, majd visszaadására bekövetkező klinikai tünetek megfigyelésén is alapulhat a diagnózis felállítása. A laktáz enzim kimutatható és mennyisége megmérhető a vékonybélből kicsípett szövettani anyagban. A tejcukoremésztés nyomon követhető többszöri vércukorvizsgálattal. A legegyszerűbb és a betegek számára legkevésbé megterhelő módszer a kilégzett levegő hidrogéntartalmának vizsgálata.
A diéta egyedül nem segít? Hogy lehet kezelni?
Kézenfekvő megoldás, ha tejcukormentes diétát tart az arra érzékeny egyén, de ebben az esetben kerülnie kell a tejen kívül a liofilizált és tejportartalmú készítmények (pl. sütemények, fagylalt, húskészítmények, konzervek, bizonyos gyógyszerek) fogyasztását is.
A szájon át bevitt laktázkészítmények - a beszedésük utáni étkezéskor - megszüntetik a tüneteket, így a megfelelően előkezelt, tejcukortartalmú étel panaszmentesen fogyaszthatóvá válik. Tejcukorérzékenyek számára is fogyaszthatók a fermentált és tejcukormentes tejtermékek. Ez utóbbiak sajnos még igen drágák, beszerzésük is nehézkes.
A felnőttkori tejcukor-érzékenység esetén optimális megoldásként javasolható, hogy mindenki határozza meg egyéni tejcukortűrő képességét, majd utána rendszeresen fogyasszon annyi laktóztartalmú tejterméket, amennyivel még elkerülhetők a tünetek. Ha ez nem járható, segíthet a laktáz enzim mesterséges pótlása, gyógyszer formájában. X.évf./5.szám
