A Hamburg Eppendorfi Egyetemi Klinika Bönte professzor vezette kutatócsoportja felmérte, befolyásolja-e az orvost a beteg neme és életkora a koszorúér-betegség diagnózisának felállításában.
Régi tapasztalat, hogy a nők koszorúér-betegségének valószínűségét az orvosok alábecsülik, kevesebb diagnosztikus beavatkozás (terheléses EKG-vizsgálat, szívkatéterezés) történik nőkön, mint férfiakon. E különös jelenség hátterében az a tudományos tapasztalat áll, miszerint az ösztrogén kardiovaszkuláris hatásainál fogva egyfajta hormonális védelmet nyújt a koszorúér-betegséggel szemben.
A tekintélyes szaklapban, a Deutsche Medizinische Wochenschriftben októberben közölt vizsgálat során 128 elsőként észlelő (azaz családorvosi) rendelésen az orvosok külön e célra készült videofilmet tekintettek meg, amelyen színészek játsszák a szív eredetű fájdalomtól (angina pectoristól) szenvedő, 55-75 éves korú beteget. Az orvosokat ezután kikérdezték, hogyan kórismézik, illetve kezelik az ilyen betegeket a mindennapi gyakorlatban.
Az eredmény itt is igazolta, hogy férfiak és nők mellkasi panaszai esetében a doktorok más-más módon járnak el. Nőbetegektől alig érdeklődtek az egészséges életmódról, és kevesebb nőt küldtek tovább kardiológushoz. Nemtől függetlenül fiatalabb betegeket gyakrabban kérdeztek korábbi betegségekről és dohányzásról, de alig tudakozódtak a mellkasi fájdalom mikéntjéről. Az idősebb korosztályban e kérdések gyakoribbak voltak. A kutatócsoport következtetése: az elsőként észlelő orvosokat a diagnosztikus és kezelési stratégia kialakításában a nemi hovatartozás és az életkor erősebben befolyásolja, mint a mellkasi fájdalom típusa.
Caroline Daly kardiológus, a Circulation című szaklapban 2006-ban közölt, 197 európai centrumot felölelő és 3779 angina pectorisban szenvedő betegen végzett vizsgálat vezetője tavaly Londonban kijelentette, a mellkasi fájdalom miatt orvost felkereső nők "alulvizsgáltak" és "alulkezeltek".
Valóban, még azokon a nőbetegeken is, akiken a panaszok nyomán végzett terheléses EKG a koszorúér-szűkületet egyértelműen igazolta, kevesebb érkatéterezést (koronarográfiát) végeztek, mint férfiakon (nőkön a pozitív EKG-esetek 56 százalékában, míg férfiakon 65 százalékában) koszorúérsztent- (tágító fémháló) beültetés és érpótló (bypass) műtét ugyancsak 30 százalékkal kevesebb volt nőbetegeken. De nem jártak jobban a javasolt gyógyszeres kezeléssel sem. Sokkal kevesebb nőnek írtak fel koleszterincsökkentő vagy trombocitagátló szert, így nem lehet csodálkozni, hogy az angina pectoris okozta panaszok is csekélyebb mértékben javultak (nőkön 43 százalékban, férfiakon 53 százalékban).
A kétségtelen különbségeket néhány közismert tény támasztja alá. A bántalom nőkön átlagosan 10 évvel később jelentkezik, mint férfiakon, és a kimenetel ritkábban szívinfarktus. A több koszorúeret érintő betegség is ritkább, inkább egyetlen ér betegszik meg. Gyakoribb a koszorúerek tónusváltozásán vagy görcsén alapuló szívfájdalom csakúgy, mint az, hogy a kórfolyamat "csak" a mikroszkopikus szívereket érinti. Gyakran látjuk, hogy a terheléses EKG eltérést mutat, ám a koszorúérfestés nem. Minthogy ez utóbbi csak a nagy, szemmel látható ereket ábrázolja, a "negatív" koronarográfia megtévesztő, és azt a látszatot kelti, hogy a koszorúerek nem is betegek. Különbségek vannak nő és férfi között a szűkületet okozó plakk biokémiai és sejtösszetételében is.
Valószínű, hogy a "másféle" orvosi magatartás a nők férfiakétól eltérő panasz interpretációjának is köszönhető. A közkézen forgó rajzos ismertetőkben is mindig férfi, aki a mellkasához kap.
Az állhatatosan kiharcolt női egyenjogúság sajnos nemcsak a férfiakkal egyező karrierlehetőségekben nyilvánul meg, de abban is, hogy a "menedzserbetegségek" a férfiakhoz hasonlóan a hölgyeket is sújtják. Igazán nem örvendetes, hogy a férfias életvezetés (stressz) a bájos nők koszorúereit mind fiatalabb korban betegíti meg, és szívük nem amiatt ver szaporán, amit mi, férfiak mindig is szeretnénk.
