Lelki okok a betegségek hátterében
A szív- és érrendszeri betegségek kialakulása számtalan tényezőre vezethető vissza. Van ugye a genetika, a családi hajlam, az életkor és a nem. De ez nem elég. Szívbeteg szülők idős férfi leszármazottja is lehet nagy eséllyel egészséges, ha... De itt jön a ha.
Ha nem dohányzik, nem küzd fölösleges kilókkal, sokat mozog, sportol, egészségesen táplálkozik. Amennyiben azonban ennek az ellenkezője érvényes rá, akkor bizony az átlagnál is nagyobb az esélye a megbetegedésre. És még ennél is nagyobb, ha mindemellett rendszeres stressz éri (és nem túl hatékony a stresszel való megküzdési stratégiája) ha depressziós, ha nincsenek támogató kapcsolatai.
Üss, fuss, válj kővé, vagy barátkozz!
Mi történik, ha stresszhelyzetbe kerülünk? Testünk védekezik, mégpedig olyan módszerrel, amely az ősidőkben bevált. Az ősidőkben mi okozott stresszt? Egy vadállat megjelenése, egy ellenséges törzs támadása, hirtelen lecsapó vihar, legördülő szikla, erdőtűz. Egyik helyzet sem alkalmas arra, hogy higgadtan filozofálva keressen megoldást az ember az életben maradásra. Nagyon gyors válaszra volt szükség, amihez a szervezet hormonális rendszere pillanatok alatt biztosította az optimális állapotot.
Stressz hatására adrenalin, noradrenalin szabadul fel, ezek azonnal az életfontosságú szervekbe és a vázizmokba továbbítják a vért, növelik a vérnyomást, fokozzák a szívizmok munkáját. A szervezet felkészült arra, amire szükség van a túléléshez: tehát elszalad, vagy visszaüt. Ez a reakció a "harcolj vagy menekülj", illetve az "üss, vagy fuss" válaszként közismert. Van még két lehetőség. Az egyik a "válj mozdulatlanná". Ebben a helyzetben a támadó ellenség vagy elveszít szem elől, vagy halottnak hisz, és nem foglalkozik veled többé.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Ezek tehát az ősi válaszok, ősi kihívásokra. Ma azonban teljesen más okok váltanak ki stresszreakciókat. A kultúra betette a kaput az "üss, vagy fuss"-nak, legalábbis akkor, ha nem egy leopárd támad meg, hanem a főnököm igazságtalan, az adóhivatal packázik velem vagy a közlekedési dugó miatt kések fontos megbeszélésről. Akkor ugyanis se a jobb egyenes, se a nyúlcipő, de még a kővé válás sem jó stratégia.
Az utolsó, nem olyan rég felismert védekezési módszer esetén pedig nem az adrenalin, hanem egy másik hormon lép a képbe. Ez az oxitocin, amely csökkenti a stresszhormonok hatását, és a társai mellett tartja az egyedet. A "calm and connection" - magyarul talán "maradj nyugodt és építs kapcsolatokat" lehet a fordítása, ez a válasz tehát a társas támaszra építve védi meg azt, akit stressz ért.
Adrenalin az egekben
Térjünk vissza arra a szituációra, hogy a stresszhormonszint az egekben van, és nincs levezetési lehetőség: a reggeli kapkodás után a dugó, benn a főnök tol le, a munkában csupa bosszúság vár és este sem tudunk kikapcsolódni, mert családi problémákkal kell szembenézni.
Ha a stressz tartós, vagy gyakran visszatér, például nyugtalanító gondolatok formájában, akkor a stresszhormonszint is tartósan magas lesz, vagy rendszeresen megugrik. Fokozódik a pulzusszám, fokozódik a szív összehúzódásának ereje, szűkül az erek keresztmetszete. Aki egy picit is figyelt fizika órán, az már tudja is, hogy ennek csak magas vérnyomás lehet az eredménye. Már kaptunk is egy szív- és érrendszeri betegséget. De sajnos ezt az egészet elég egyszerűen lehet tovább is fokozni. A magas nyomás károsítja az érfalakat.
Az itt keletkező sérüléseken "fennakadnak", és kitapadnak a lipidek (vérzsír), további szűkületek jönnek létre, vagy egyenesen érelzáródás alakul ki. Máris itt az infarktus és a stroke. És ha még ez sem elég, van egy újabb rossz hírünk: a stresszhormonok hatására a vérlemezkék hajlamosak összetapadni, és így nő az esély a vérrögképződésre.
Megküzdési stratégiák
Mindenki kialakít valamilyen stratégiát arra, hogy hogyan hárítsa el a stressz hatásait. Vannak az egészség szempontjából hasznosabb és kevésbé hasznos, sőt veszélyes stratégiák. Ha a személy a problémára összpontosít, és megpróbálja megoldani azt, akkor problémaközpontú stratégiát használ. Ez általában beválik, és ha még tanul is a dologból, akkor megelőzi azt, hogy legközelebb hasonló kínos helyzetbe kerüljön.
Ha érzelemközpontú stratégiát használ, akkor nem a helyzet megoldására összpontosít, hanem arra, hogy az érzelmi nyomás számára elviselhető legyen. Ez lehet jó, ha a probléma rövid távon nem oldható meg és a stresszkezelés képességét erősíti az illető, de lehet kifejezetten veszélyes is, ha alkohol, kábítószerek vagy nyugtatók használata jelenti számára az utat. Ebbe akár bele is halhat.
Keresheti a stresszes helyzet pozitív oldalát, elveheti az élét, vagy érzelmileg eltávolodhat a helyzettől. Ez utóbbi nem túl konstruktív, de legalább nem árt az egészségének. A probléma elkerülése, tagadása, más hibáztatása, folyamatos bosszankodás, a fájdalom életben tartása folyamatosan fenntartja a problémával való foglalkozást, állandóan magas szinten tartja a stresszhormonokat, ami csapást jelent a szív- és érrendszerre. És itt jön a képbe az előbb emlegetett társas támasz keresése. A barátok, a család, a közösség támogatásának igénybe vétele, vagy elfogadása akár a gyógyulást is elősegítheti keringési betegségek esetén.
Annak a legjobb az esélye a stressz ilyetén kezelésére, aki olyan közösséghez tartozik, amelyben nem ismeretlen a feltétlen elfogadás: ami ugye azt jelenti, hogy még ha rosszat is tettél, téged nem tekintünk rossznak. Az ilyen közösséghez való tartozás hatékony védelmet jelent stressz, ezáltal pedig az e talaján kialakuló szív- és érrendszeri betegségekkel szemben (is).
Legjobban: