Többnyire semmilyen. De ez nem tántorítja el attól, hogy a legközelebbi apró jelre máris nekiugorjon az újabb kutatásnak, felkeresse háziorvosát újabb beutalókért, és így tovább. A hipochondria régről ismert lelki betegség. Mivel kapcsolatban áll a testtel, a szomatoform pszichiátriai betegségek közé soroljuk. A beteg jó ideig nincs tisztában azzal, hogy nem valódi betegségekre vadászik, de aztán többnyire belátja, hogy maga a vadászat az ő betegsége. Tisztában van vele, hogy képzelt betegségektől retteg, de sajnos nem tud megszabadulni a kényszertől. Mert mi van akkor, hogyha ez most kivételesen igazi?
A központban a szív
Nagyon gyakori, hogy szív- és érrendszeri betegségek állnak a hipochonder figyelmének központjában. Nem véletlen, hogy a betegség az elnevezését a bordák alatti (hipochondrium) területről kapta, hiszen a betegek jó része szívtáji nyomást érez , szívritmuszavarra panaszkodik, szúr a szíve, infarktusveszélyt sejt. "Hiába a sok vizsgálat, EKG, ultrahang , laborvizsgálatok , sőt cifrábbak is, a negatív lelet sem nyugtatja meg. Az orvosok biztos elnéztek valamit , rosszul végezték a vizsgálatot" - emlegeti a betegek leggyakoribb érveit Sződy Judit pszichológus.
Mindig ki kell vizsgálni
A hipochondernek egy dologban biztosan igaza van. Egyszer ő is kaphat igazából infarktust. Az orvos tehát nem legyinthet soha, hogy ez az ember már eddig tízszer kiáltott farkast. A vizsgálatokat mindig el kell végezni, és csak negatív lelet mellett szabad elengedni a kezét. Vagy akkor sem. A háziorvos vagy szakorvos legjobban teszi, ha betegét pszichiáterhez irányítja, hiszen a betegség valódi, csak nem ott lakozik, ahol a beteg sejti. A pszichiáter felfejheti az okokat, ki tudja szabadítani betegét onnan, ahol elakadt. Megtaníthat a betegnek olyan stratégiákat, melyek segítségével átvészelheti a nehezebb időszakokat. Megtaníthatja szorongáscsökkentésre autogén tréning vagy más relaxációs technika segítségével.
A gyerekkorból is fakadhat
Az ember bonyolult lény, ezért szinte soha nem lehetünk biztosak abban, hogy honnan fakad egy lelki betegség. Ám azt sejtjük, hogy gyerekkori, vagy felnőttkori trauma is kiválthatja. Ma nagy erővel kutatják sokan a PTSD (poszttraumás stresszbetegség) hatásait, felmerül, hogy a hipochondria is ide tartozik. Felmerül, hogy tudattalanul életbevágó a beteg számára, hogy úgynevezett másodlagos betegségelőnyhöz jusson, vagyis megélje a betegeknek járó gondoskodást, törődést, különlegesség érzést, és megússza a mindennapi életben vállalandó felelősséget. A beteget kímélni kell, betegség esetén nincs számonkérés. Ha még kórházba is kerül, ott teljes ellátás, pihenés, látogatók és kiemelkedő figyelem a jussa - magyarázza a szakember.
A sajnálat nem segít
Sződy Judit szerint segíteni főként a pszichoterápia tud, vagy más stresszcsökkentő módszerek, mint a jóga, más sportok, vagy olyan tevékenységek, melyekbe örömmel, és teljes erejéből veti bele magát a beteg. A környezetnek ebbe az irányba jó terelgetni a beteget. Ha nem sikerül, akkor pedig legjobb tárgyilagosan kezelni a helyzetet, meghallgatni a panaszokat, de sem biztatással, sem sajnálattal nem kell lovat adni alá. Ha sajnálják, az megerősíti benne a betegség élményét, illetve azt, hogy "érdemes" betegnek lenni, mert ebből előnyök is származnak.
Vajon milyen lehet állandó halálfélelemmel élni?
A stressz pedig hormonális hatásokon keresztül valóban okozhat magas vérnyomást, amely szívinfarktushoz vagy stroke -hoz vezethet. Ráadásul van egy valódi jóslat-beteljesítő hatás is, valahol a lelkünk mélyebb bugyraiban. Egy kutatás szerint aki úgy véli, hogy szívbetegségben fog meghalni, annak nagyobb az esélye, hogy valóban abban is fog, azokhoz képest, akik ugyanabba a rizikócsoportba tartoztak, csak éppen nem úgy gondolták , hogy a szívük viszi el őket.
