A párkapcsolatok elején - jó esetben - még mindkét félben erős a másik iránt érzett szexuális vágy, az együtt töltött évek során azonban a szenvedély csökkenhet. Hogy ennek pontosan mi az oka, az változó: van, akinél a családalapítás miatt megszaporodó teendőkből fakadó időhiány, fáradtság áll a háttérben, másoknál egészségügyi problémák, folyamatos munkahelyi gondok, vagy egyszerűen csak a kapcsolat kényelmébe való beleszokás, az idő a változás előidézője. De jelentheti-e azt a szexuális vágy csökkenése, hogy valami nincs rendben a párkapcsolatunkkal? Mert bár tény, hogy negatív hatással lehet az együtt töltött időre, sokan számolnak be arról, hogy annak ellenére, hogy nem kívánják annyira a párjukat, nagyon szeretik őt.
Sokakat érdeklő, érintő téma ez, nem véletlen, hogy új kutatás készült azzal kapcsolatban, hogyan élik meg a nők, ha szeretik ugyan a párjukat, de már nem kívánják annyira a vele való szexet. A vizsgálat során, amelynek eredményei egyébként a The Journal of Sex Research című szaklapban jelentek meg, a kutatók 15, 25 és 59 év közötti nőkkel beszélgettek, akik régóta (legalább egy éve) boldog párkapcsolatban élnek, de saját bevallásuk szerint a másik iránt érzett szexuális vágyuk már erősen megcsappant, olyannyira, hogy jóval alacsonyabb, mint a párjuké. Gyereke csak az alanyok felének volt.
A nőknek számot kellett adniuk arról,
- milyen a párkapcsolatuk minősége,
- a csökkent szexuális vágy hogyan hat a párkapcsolatukra,
- szerintük mi a magyarázata a vágy csökkenésének,
- mit gondolnak, hogyan hat ez rájuk,
- hogyan rendezik le önmagukban a helyzetet,
- és hogyan birkóznak meg a párjukkal együtt, közösen a tapasztalatokkal.
Életfeladat, amin dolgozni kell
A résztvevők azt állították, a csökkenő szexuális vágy ellenére sem kételkedtek soha a párkapcsolatukban, vagy a partnerük iránti érzéseikben - vagyis szerintük a szexuális vágy és a szerelem között nincs összefüggés. Sőt, a válaszadók fele úgy vélte, a vágy csökkenése nem volt negatív hatással a párkapcsolatukra: a párjukkal való viszonyt sokkal mélyebbnek, intimebbnek érzik, ami messze túlszárnyalja a szexuális aktivitás jelentőségét. Sok nő azt hozta fel példának, mennyire megerősíti a kapcsolatukat, hogy kedvesükkel együtt küzdenek meg az élet nehézségeivel, nevelik a gyerekeket stb. Sajnos azonban a vizsgálat során arra is fény derült, vannak nők, akik önmagukat hibáztatják azért, mert nem kívánják eléggé a párjukat, és emiatt rendszeresen éreznek bűntudatot .
Bár a válaszadók fele úgy nyilatkozott, a vágy csökkenése nem volt negatív hatással a párkapcsolatukra, az eredmények azt mutatták, a legtöbb nő érez némi nyomást és feszültséget a kapcsolatukban amiatt, hogy a partnerük jobban vágyik rájuk, mint ők rá. Többen bevallották, még mindig vannak vitáik a másikkal azzal kapcsolatban, mióta nem szeretkeztek már. Sokan attól is félnek, partnerük személyes sértésnek veszi a szenvedélyük hiányát, és előbb-utóbb megkérdőjelezi az iránta tanúsított érzéseiket. Néhány nő nem titkolta: előfordul, hogy kifogásokkal próbál kibújni a szex alól, például fáradtságra panaszkodik, vagy úgy tesz, mintha aludna. A vizsgálat során azonban a nők arról is beszámoltak, ha összebújásra kerül a sor, még mindig nagyon élvezik a szexet.
Bár annak a problémának a leküzdése, amelyet a partnerek eltérő erősségű szexuális vágya generál, nem könnyű feladat, a vizsgálatban részt vevő nők nem misztifikálták túl a szex jelentőségét: szerintük csakúgy, mint a pénzügyek, a házimunka vagy az evés, a szeretkezés is egyike azon életterületeknek, életfeladatoknak, amelyekkel egy párkapcsolatban foglalkozni kell. Úgy gondolják, abban, hogy áthidalják a csökkenő szexuális vágy okozta helyzetet, olyan megoldások segíthetnek, mint a nyitott és őszinte kommunikáció, a kompromisszumkészség, illetve a megértés.
A legtöbb esetben teljesen természetes
A tanulmány szerzői összegzésképpen megjegyzik, a nők csökkent szexuális vágya nem minden esetben patologizálható. Éppen ezért előnyös lehet, ha nem hibáztatják magukat miatta, és elfogadják, hogy mindez az együtt töltött évek múlásának természetes velejárója is lehet. A szakemberek az eredmények alapján úgy vélik, vágykülönbségek esetén fontos az egymáshoz való kapcsolódás egyéb módjaira összpontosítani, közösen megegyezni abban, mennyire legyenek gyakoriak az összebújások, és mindig teret engedni a nyitott kommunikációnak.
